|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Lassan kilépsz az emlékeimből,
Arcod halvány, mint egy napszítta kép.
És ma is magam előtt látom még.
De holnap, elnyeli a messzeség.
Még itt bent, a szívemben érezlek.
És a lelkemben, még itt vagy velem.
Aztán az idő, majd felold bennem,
Éppen úgy, mint a víz az akvarellt.
Rádborul a feledésnek fátyla,
Eltűnsz, akár az illanó pára,
S hiába idéz képzeletem,
Arcod, többé már meg nem lelhetem. |
|
|
- április 06 2009 13:16:00
zsuzsu kedves!
Lelkemből szól ez az írás. Basszus. Lehet túl érzékeny vagyok, de hát ez van, ebben a korban már...
Grt.  Sancho |
- április 06 2009 15:32:51
Szokatlan téma , de a hangvétele, nagyon szép.
Szeretettel Joli |
- április 06 2009 17:10:22
"Aztán az idő, majd felold bennem,
Éppen úgy, mint a víz az akvarellet." Nagyon-nagyon szép, és az egész vers hangulata - engem - magával ragad. Szép, gratulálok! bZs. |
- április 06 2009 18:58:10
Kedves Zsuzsu!
Ez van csodálatosan megfogalmazod, az idő minden sebet begyógyít. Csak mikor az a seb vérzik eszméletlen lassan megy az idő, és sokáig kell szenvedni.Versed nagyon jó.
üdv:gufi |
- április 06 2009 20:06:26
Nagyon nehéz a feledés, ha egy számunkra kedves embert elveszítünk... Versedből látom, hogy neked sikerülni fog. |
- április 06 2009 20:12:10
Drága Zsuzsu!
Már zsuzsuhiányom volt!
Szépségesre írtad e szomorkás érzést.
Ez az akvarellhasonlat, no meg az elszálló pára (egész versszaka) lenyűgözően jó.
Szeretettel: Szisz |
- április 06 2009 20:14:22
Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásaitokat.
Szeretettel: zsuzsu |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 28. kedd,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
