még egyszer
feljajdulnak
a cselló
feszes húrjai
magamból
tépem ki
a dallam
utolsó akkordjait
nem a megbántott
élő
elviselhetetlen
kudarcai
himnusz hangja
zeng
a cselló
húrjain
az élet, mint
vad virág
ezerszínű szirma
elhervadva
hull
mint a dallamban
a ritmus
egymásba ölelkezve
hol hangosan
hol halkan
feledve
a múló percet
mi elmúlt
de hallom
valahol születik
egy új dal
hasonlít,
mégis más
dallama szívemhez fér
a ritmus- a ritmus
talán olyan
mint az enyém
mint mikor
a szív dobban
megmarad a dal
ha én
el is mennék
maximum - április 06 2009 19:49:47
Kedves Alkotok végre látlak korongon. Verseidet nagyon szeretem meg van a maguk kis hangzás világa, szeretem a verseid szerkezetét, mai verseid is felülmúlhatatlan kiemelkedő alkotás! baráti üdvözlettel:maximum
winston - április 06 2009 20:06:27
nagyon tetszett..
bZsanna - április 07 2009 12:35:04
"a ritmus- a ritmus talán olyan mint az enyém"...- én is így érzem ezt és beleremeg szívem húrja... bár ez -az enyém - kicsit csöpögősre sikeredett. Szeretem az ilyen építkezésű verseket. Gartulálok, bZs
