A szürke elmúlásból
ébred a világ.
Lerázva magáról
a rút halált.
S mint mindig
most is kihajt
minden faág.
Ezer évek,
ezer húsvétja:
ki szívből hisz
annak mintha
most volna.
Hunyd be te is
szemed,
ki júdás vagy,
s fordulj arccal
magadnak,
Méltó vagy-e,
hogy ajkaddal
sebes lábát
csókoljad?
Bárcsak mindenki
Jézus lehetne.
Bárány szívéből
a szeretet lángja
ölelne.
Egymásért szenvednénk,
egymást szeretve
S körülöttünk a béke
tüze égne, úgy, mint
Jézus szívébe.
piedone - április 09 2009 20:14:05
Kedves Alkotok!
Nemes és bölcs gondolatokkal szőtted versed leplét!
Üdvözletteliedone.
maximum - április 10 2009 00:35:50
Kedves Alkotok ennél szebben a húsvéti érzést nem lehetett volna megírni! Felülmúlhatatlan a versed! Szeretem verseidet olvasni, mert mindegyik remekmű! üdvözlettel:maximum
bZsanna - április 10 2009 14:34:40
Halleluja! Halleluja! Halleluja! Dicsőség az Istennek! Köszönet, neked, Alkotoklap! Szeretettel, bZs
iedone.
