Magas, széttárt kezek, mint egy madárijesztő...
Fejénél állott egy világi pap
Hangja vastagon, orron keresztül ontotta hitből a szavakat
Melyek tömjén, petróleum illatában mártóztak.
A koporsó öltözéke régimódi faragás
Sarkaiban citrom... mint gyümölcs, alakutánzás.
Hogy örök emlék maradjon
Virágokat raknak a halottra,lelki megnyugvás.
Így a siratóházban alázattal
Hol a csend a négyzeten
Csak egy koldus zokog halkan
Nagy könnyekben.
Térdepelve, suttogóan bánatosan mondá ő:
Kár volt érte, úri ember
Jaj, jaj fiatal már csak volt...
De,sohasem pénzt keze nem adott.
