Tudod
néha elalszik bennem a csönd
hegyeket ringat
óceánokat simogatva
álmokat szőve felette
valósággá nő a képzelet
s repülni engedi a lelket.
Tudod
gyermeki hévvel vágyom
legyőzni bennem az időt
mit távolságnak képzelek el
nem értve miért bennem van
és romlik véle a testem
véremben jajdulón az anyag.
Tudod
hiába játszom istent
romlandó anyagom cipelve
szentséget vágyó keresztben
vajúdva születek
s ugyanúgy halok meg
csak a testem nő öregedve reám.
Tudod
a halál után is nő
egy ideig a köröm meg a szőr
mert nem mondta néki senki
csak a test táplálja még
s míg élsz észre sem veszed
mert nem lényeges dolog.
piedone - April 11 2009 22:56:43
Azt hiszem megértettem üzeneted.Amig rendben "működünk"
észre sem vesszük szervezetünk csatáit,csak mikor már baj van.
Versed torokszorítóan szép!
Üdvözletteliedone.
reitinger jolan - April 12 2009 08:46:45
Kedves Mihály!
Versed ismét remek, egyedi megfogalmazásod az életről, a halálról, a köztes útról egy külön szóvilág.
Szeretettel Joli
genezisz - April 12 2009 08:50:12
Szia Mihály!
Kitartás,remény ,s béke maradjon szivedbe!
Valamiért , még ha látszólag nem is nagy dolog, is érdemes élni!
üdv s kössz! gen
Taygeta - April 12 2009 12:28:41
Kedves Mihály!
Nagyon szép a versed...
Szeretettel Tay
Torma Zsuzsanna - April 14 2009 12:13:02
Kedves Mihály!
Nagyon is igaz, amit gyönyörű versedben leírtál.
Tudod, én is így érzem!
iedone.
