Ahogy elmentél oly üres lett minden
Jeges szél fújt végig a szobán.
A szívem fájt, de botorul azt hittem
Visszatérsz még egyszer én hozzám,
Ám forró nyarak, hideg telek jöttek
És halványult csak egyre a remény.
Itt van a tél . A napsugárból köd lett,
Havat sodor a decemberi szél.
Reggelente minden fehér itt lenn.
Oly zúzmarás és jeges a határ.
A napok mennek és változás nincsen.
Sorsom csak a keserű magány.
Nem tudom miért, én csak egyre várlak
Remélem, hogy itt leszel velem
Ha tavasz jön. és zöldülnek az ágak.
Kivirulhat még a szerelem
vali75 20/08/2019 20:49 Rendben, írok Pü-t. Jó pihenést!
Neked8 20/08/2019 20:45 Én is örülök, hogy "látlak"!
Vers? Hmm... Azt hiszem, megváltoztam... S nem biztos, hogy jó irányban... Nem tudok (nem akarok) írni, mert nem jó dolgok születnének a gondolatörvényekből...
vali75 20/08/2019 20:42 Örülök, hogy itt vagy újra! Küldesz be verset, ha igen megvárom és kiszerkesztem.
Neked8 20/08/2019 20:40 Üdvözletem!
Én is régen láttam magamat...
Bár lehet, hogy így mindenkinek jobb volt...
vali75 20/08/2019 20:39 Szép estét kívánok! Szia Neked8, régen "láttalak"!
