Ahogy elmentél oly üres lett minden
Jeges szél fújt végig a szobán.
A szívem fájt, de botorul azt hittem
Visszatérsz még egyszer én hozzám,
Ám forró nyarak, hideg telek jöttek
És halványult csak egyre a remény.
Itt van a tél . A napsugárból köd lett,
Havat sodor a decemberi szél.
Reggelente minden fehér itt lenn.
Oly zúzmarás és jeges a határ.
A napok mennek és változás nincsen.
Sorsom csak a keserű magány.
Nem tudom miért, én csak egyre várlak
Remélem, hogy itt leszel velem
Ha tavasz jön. és zöldülnek az ágak.
Kivirulhat még a szerelem
