Egy vak mozdulatlanul űl a lépcsőn
Nem figyeli, hogy ki megy és ki jön,
Úgy tünik állmodik...
Pedig a papra figyel,hallgatózik.
Felrezzen egy pénzérmére, mit dobtak
S mondja:Fizesse meg az Isten néked!
A templomnak utolsó lépcsőjén ülve
Keze kinyújtva egy darab kenyérért,könyörögve
Igy tölti az öröklétét
Könyörögve mellettetek máról holnapra,életét.
Fogadjátok áldásomat
Minden vádalól titeket felmentve,
Rajtam keresztül folyik a sötétség
Hogy,a világosságot adjam helyette.
Egy vak nyugtalanul járja az utcát
A tömegben egy üres kutya hurcolja,
Az emberek kikerülik, figyelésük megbélyegzi,
Nézik,csak nézik
Fehér botját kopogva...
Még látása elhurcolja.
Egy kutya után lassan lépekedve
Háta mögött hollók orditanak.
Látom a kezdetet s a véget
Úgy mint vaknak, reményt adva.
És nem kérek tőletek csak egy percet
Hogy elmondjak egy régi mesét,
Kit keresztre feszittetett,
Jézus mondta egyszer a fülemben,történetét.
