|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Csendes,varázslatos az esti táj,
Megtört szívem még mindig érted fáj,
Halkan dalol a kicsi fülemüle,
Felelj nekem:miért tette ezt velem?
Azt hitted elfelejtem miket mondtál nekem?
S,hogy elfelejtem a sok hamis ígéreted?
Azt hitted semmi nem fáj nekem?
Hát most figyelj,elmondom mit érzek:
Képzeld el,hogy egy férfi a parton sétál.
Lejött,hogy megnézze a napnyugtát,
A puha fövenyparton halkan lép,
S egyszer csak meglátja szunnyadó kedvesét.
Szeretne gyönyörködni kedvese arcában,
Ezért odasettenkedik titokban,
Szépnek találja a n?t,hogyne látná annak,
Hisz fiatal szíve szerelemre dobban.
A következ? pillanatban azonban már fölkapja,
Azt akihez az el?bb még hozzá sem ért volna,
Sír,zokog,"Isten"-t kiáltoz,
Mert most veszi észre,hogy a leány már halott.
Ezt érzem én is,mintha meghaltál volna,
De nem;élsz s ez lángra lobbant,
Szívem darabjai csiholják a szerelem tüzét,
Amit nem olt el más,csak a sírba vezet? kötél.
A t?z fénye lassan talán elhalványul,
A szerelem parázsa lassan talán kihuny,
Akkor már nem fog fájni,hogy ezt tetted,
Mert már örök sír fedi majd testemet. |
|
|
- augusztus 18 2007 18:59:27
A halál nem megoldás, mégha a tudatlanságunkban annak is t?nik. De a versed ennek ellenére nagyon tetszett!!
Judy |
- augusztus 19 2007 05:28:43
Gyönyör? versed, mély szomorúsága,
Szívednek fájó magánya,
Kívánom, hogy múljon,
S könnyed, ne hulljon
Hisz kedvesed él még,
Vele töltve jöjjön, sok nap, éjj |
- augusztus 19 2007 07:33:30
Drága Heni.
Szívszorítóan szép a versed, olyan mint egy ballada.Nagyon tetszett!
Ölellek:Kriszti |
- november 30 2007 15:39:43
Köszönöm a véleményeket |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 12. péntek,
Gabriella napja van.
Holnap Luca, Otília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
