|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Esti mese
Esti mesét hord a szél,
Mindent mi jó s szép elregél.
Hol halkan zúgja féltett titkaink,
Hol félelmet kelt ereje, mint vágyaink.
Álmos az éj és én is már fáradok,
Mint a vízbe esett farönk, nem tudni merre sodródok.
Úszik az élet, eloson csendesen,
De hangja néha túlkiált a fellegeken.
Kiabál, ordít, mint a kisgyerek, mely hangját hallatja.
És néha olyan, mint a felhő, mely az esőt vihar előtt magában tartja.
Sosincs vége ennek az örök körforgásnak.
Az újabb korok mindig újabb utakat ásnak.
Újabb álmok s újabb szertefoszlott s megvalósult vágyak.
Újabb rideg, vetetlenül s egyedül hagyott ágyak.
Hullámok rabja lett az égen szálló madár,
Fogságba ejtett szíve egy másik szívért kalapál.
Ezernyi titok, mi a levegőben kering,
Tudja jól, nem fejti meg soha, ezért mindnek búcsút int.
A kikötőben messze száll a hajókürt hasítása,
Mint egy korházban a csecsemő legelső sírása.
Az ember olyan, mint a szél…
Mindig más és más, amit épp átél…
Mindig másról, s másnak mesél.
Néha fagyos, mit a téli szél,
S van, hogy mint a tavasz, új Világot regél.
Van, hogy gondolatait az őszi szél szertehordja,
S olykor a nyári szellő, a régmúlt szerelmeket fülébe súgja. |
|
|
- május 06 2009 19:36:01
Kedves Alexa!
Az esti mesétől ez kicsit komolyabb, mondanivalód fajsúlyosabb.
üdv:gufi |
- május 07 2009 13:50:34
Szép lett a meséd! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. március 22. péntek,
Beáta, Izolda napja van.
Holnap Emőke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
