Ma,a földünk egy szeszélyes szakadék
Melyből borzalmas illatok szállnak,
Ritkán madarak keringnek fölötte
Zsibbadtan,viztől körbevéve
Tollazatuk fehér...Téli szárnyak.
Emlékezni fogunk, adott virágcsokrára is
Hallgatag árnyékok,vizek
Szirmai mint hullámok
Gátakhoz verődve,habbá változnak...s minden felsziszeg.
Egyszer volt, hol nemvolt
Vagy mindörökké,nem tudom...
Úgyis odamegyünk, hol semmi sem vár minket
Telve leszünk hol az Ég,
De azért...még azt sem tudom.
