Levetkezve, meztelen, öleli át testem.
Nincs benne szégyen, ezért szeretem.
Szoríts magadhoz izzó fényem,
Te vagy az élet földnek és nékem.
Mikor játszol velem, elbújsz, s visszanézel
S, ha este elmész s a szerelemtől vérzel
Szétfolyik véred a végtelen égen
Gyönyörködöm benned és nagyon félek
Sötét éj megölhet engem és téged
De olvad az éj sötétje úgy nő reményem
Tudom újra átölel szerelmes fényed
Ne hagyj itt a szürke ég alatt,
Te vagy a legerősebb, szabadítsd ki magad
Lángoló karjaid alatt, zizeg a nád és az avar
