Napkorong

A jelen, mint szikkadt, száraz kenyér,

Töredezik,

Repedezik,

S mint kihajított, rossz szalámivég;

Romlik a város,

Pusztul a vidék,

Ripacskodik a pénzes söpredék,

Habár az erdőt tavasz koronázza,

Düledezik a becsület háza,

S a gazdának

Égig ér a láza….

—————————

Miért is?

Eljön a tavasz

Úgyis.

Jövőre is.

Ha más nem lesz, terem majd marharépa,

S a sírokon akad majd

Margaréta.

——————————

A jövő, mint egy kérges vén tenyér,

Szárad és aszik,

Sebekből vérzik,

S mint eltemetett ételmaradék,

Recseg a kapu,

Fecseg a gyalu,

Árkon túlra nyújtózik a lapu,

Habár hazudni jó befektetés ma,

Egérbőrből nem lesz soha pézsma,

S nem építhet katedrálist

A dézsma.

—————————————-

Miért is?

Felszáll a madár

Úgyis.

Jövőre is.

Úgyis kialszik a tüzes kemence,

Ha mind elégett már

A múlt

Kredence.

———————————–

A takarékos sivár szeretet

Sok koponyát a vitrinbe tehet,

És takarékos lelkiismeret

Az erkölcsből sokat pénzzé tehet.

Csak a galambból nem lesz soha karvaly,

Se bárányból farkas,

Ha nagy a zaj,

Csak látja, hogy

Egyre nagyobb

A baj.

————————–

Miért is?

Elfogy az élet

Úgyis.

Jövőre is.

Amit spóroltál, itt mutat ma rád,

És amit elszórtál,

Vár

Odaát.

—————————

Leépül, ami élve megy előre,

Hogy hulla pénzből több legyen jövőre,

Sírt ásni buzdít dölyfös hangú fanfár,

És éhbérünket sokallja a bankár.

Prokrusztész a nagy álmait letörte,

És óriássá lesz

A torz,

A törpe.

————————————

Miért is?

Megtisztul még a dal

Úgyis.

Jövőre is.

A ritmus győz majd újra

Istenuccse!

Hisz ezer bank sem ér egy

Daktilust se.

——————————————-

Növeli, aki elfedi a bajt,

S ha megrohad az ementáli sajt,

Hát bűzlik akkor is,

Ha sötét öltönyök hada kíséri,

S a média tátott szájjal dicséri.

———————————-

Miért is?

Nyílik a virág

Úgyis.

Jövőre is.

Ha most hazugság fertőz minden érvet,

Lesz majd kor, amely

Többé nem hajt

Térdet.

———————————-

A hazugság már múltunk bérbe adta,

És árendáját mind külföldre lopta,

S a bagóért árverezett erő,

Amelyre a szultán volt a vevő,

Falvak helyén ásító pusztaságban,

Elhurcolt, fogyott, tépett magyarságban,

Tört árbocú történelem ladikján

Kísértethajóként

Itt van velünk.

————————————–

Miért is?

Élni fog a múlt

Úgyis.

Jövőre is.

S mert gazdátlan; tolvajhad hordja szerte,

S bár változatlan, múlik

Percről

Percre.

———————————–

A hit

Nem hit, ha elspórolható,

S ha Isten fogad takarékosságot,

Most nem láthatnánk

Semmi napvilágot.

————————————

Miért is?

Zöldül a levél

Úgyis.

Jövőre is.

Nem tőzsde számol életet, szerelmet,

A természet

Nem ismer

Piacelvet.

————————————-

A kapzsiság csak pénzért üdvözül;

S egy takarékos mennyország ölén,

Elszikkadt vulkán hamufövenyén

- Míg képlet-szárazzá teszi a bánat;

Kuporgathat még

Céltalan

Magának.

———————————

Miért is?

Újra felkel a Nap

Úgyis.

Jövőre is.

A Nap és mind a többi csillagok,

Ahány az égen

Elszántan ragyog;

——————————

Miért is?

Azért is!

Még akkor is,

Ha minden szertehullt;

Vagyunk s jövő,

És vagyunk a múlt,

S még akkor sem mehetünk

A gödörbe,

Ha az egész világ lesz ettől

Görbe.

——————————-

Miért is,

Azért is!

Miért is?

Azért is!

Ha más alkuja

Számunkra halál…

A helyünkön maradt űr

- Bosszút áll.

Hozzászólások

sziszifusz - május 18 2009 23:54:37
Kedves Laci!

Igen magas színvonalú a versed, az én ízlésvilágom szerint.

És bár értem az elkeseredettség gyökereit, én kicsit optimistábban látom a jövőt, és nem keresek kollektív bűnösöket.
Mert a hibákat magunkban is kéne keresnünk.
De itt megállnék, mert nem szabad nyilvánosan politizálni.

Mindenesetre sokmindenről írsz, nagyon kifejezően, és lényegében azért egyetértek veled, mert mélyek az igazságaid...

Elismerésem: Szisz