Álmokkal teli életemben, az egyetlen igaz én vagyok,
Lelkemből sötétség, szememből fény ragyog.
Fejemben ezernyi kérdés, s egyikre sincs válasz,
Az óceán habjai közt úszkálok, de testem mégis száraz.
Nagy levegőt veszek, s alábukok a mélybe,
Tapogatózok, de mintha itt lent semmi sem élne.
Hát egyedül maradtam ismét? Egyedül.
Most úgy érzem, nagyon fáj, valami marcangol legbelül.
De túlélem ezt is, érzem, túlélem!
Felpezsdül bennem az erő, életre kel egész lényem.
Feltörök a mélyből, ép testemben ép a lélek,
Túléltem e szörnyű sötétséget, és ismét érzem: ÉLEK.
gufi - május 29 2009 14:36:48
Kedves Brainsick!
Lényeg,hogy az önbizalmad soha neveszítsd el.
Az élethez legalább ennyi kitartás kell,
ahogy versedben szépen megfogalmazod.
üdv:gufi
valakiaki - május 30 2009 09:51:23
Teccik a versed nagyon Brainsick!!!!! De tudd jól, hogy én mindig melletted vagyok ha szükséged lenne rám sok millió pussz neked és persze áhojj^^
Teardrop - május 31 2009 08:19:55
Maradj meg Igaznak!!!
sok millió pussz neked és persze áhojj^^
