Napkorong


Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáik	Január 18 2020 11:29:56

Navigáció

Versek fõoldal

Kapcsolat

Alapszabály

Szerzõdés

Online felhasználók

Vendég: 2
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197

Nem aktiváltak: 0

Tagjainkról-tagjainktól

- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle

Fórumtémák

Legújabb témák

Szerelem

Anagramma

Asszociáció.

Két rímelõ játéka

Minden ami jó... :)

Legnépszerűbb témák

Asszociáció.	[10198]
Szótaglánc.	[8524]
Földrajzi-né -l...	[7724]
MÜFORDÍTÁS	[4923]
Szerelem	[3565]

Napkorong pályázat nyertesei.

Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc

Pályázatok

Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok

Online rádió

Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád

PageRank mérõ

V E R S E K

Váltás a PRÓZÁK főoldalára

BARACKFA ÁLMA

BARACKFA ÁLMA
(tavaszi képek haiku köntösben)

Meztelen lelkem
zavar ruháját öltve
tárom elibéd.

Csituló télben,
rózsaarcú dél fakad
nap lábnyomában.

Barackfa álmát
tavasznak pitvarában
a Hold vigyázza.

Orgonavirág,
felfűzött lila kelyhek –
mála gyöngysora.

Csípős reggelen
kint sarjadzik a tyúkhúr,
bent tea gőzöl.

Tavasznak pörgős
virágszoknyája alá
huncut szél kacsint.

Zöld ujjak hegyén
magasba törő gyertyák –
gesztenyevirág.

Tünde éjszakán
bogaraknak násza áll.
Békabrekegés.

Gőzölgő kávé,
pirospozsgás zsemlehegy,
reggeli áldás.

Kertnek csendjében
némaságra ítélt kő
utcazajt hallgat.

Galamb neszezik
virító kerti csendben.
Künn zaj – visszaránt.

Táncoló méhek
zümmögő dala serény
munkára buzdít.

Szélben lebegő
élet harmóniája –
sok égő pipacs.

Pipacs szirmát
szél szaggatva röpíti –
múló világunk.

Az utak mentén
növő pipacslángtenger
szmogban fuldokol.

Táncolgató légy
nyoma fehér papíron –
nyomtalan írás.

Zümmögő szúnyog,
ketyegő percmutató:
csendháborítók.

Indra és Zeusz
leküldték villámukat –
égi háború.

Szél röpül lován.
Háztetőn érckakas szól.
Sír a kertajtó.

Villám sújtotta fa
alakja égre törő.
Bent rekedt élte.

Árvízben fa áll
magányos derengésben.
Összefagyott már.

Rezdülő pillád
álom szárnya takarja,
köztes létbe lépsz.

Csapongó ábránd
termékeny öle most szül –
más tájra repít.