Nékem úgy tünik ezer év eltelt
Mióta a világra jöttem,
Hibás nem vagyok, hogy Nap alatt születtem
És bárki megszületik itt,ide temettetik mélyen.
Hibás nem vagyok mert az Univerzum végtelen,
A Nap felkél Keleten.
Ugyan csak ő lenyugszik
Hibás nem vagyok, hogy az Éjjeleket a Nappalok követik.
Hibás nem vagyok ha csillognak a csillagok
S Napkeltéig eltünik ragyogásuk,
A Hold is felragyog
Vagy zöldből,már holnap szárazat tapostok.
Hibás nem vagyok, hogy az Ég felhőktöl ólmozott,
Hogy az Éjben minden elhagyatott
S a felhők könnyeiket földre szórják,
Lélekben szomorúság,a szelek süvítve zugják.
Hibás nem vagyok, hogy Tavaszal minden zöld,
A Papok, vecsernyekor verik a zengőt.
Az embereket Isten tiszteletére hívják
Ha egyesek örök útra térnek,másoknak születését irják.
Hibás nem vagyok, hogy szemeid megbabonáztak
Akkortól mikortól őket láttam,
S a szádnak íze részegít,
Csókod,lehelleted itatósként hatott itt.
De...hibás vagyok, mert csalétként megfogott
Mikor hajamra havazott,
S mind ezek felett hibás azért vagyok
Mert szeretlek téged igazából...nagyon.
