Csendesen teszek-veszek. Teregetek.
Hirtelen fülön csípem a lepedőt
és kötélre csíptetem őt
- tegnapelőtti emléked még rajta leng -
mosolyom feldereng, nem is tudok róla.
Kötélre kerül a stóla
- ruhám díszeként fedte
vállamat... szép volt a pillanat.
Felfénylő pillantásod szinte égetett. -
Ni csak! A zoknik!
- Mint tiri-tarka loknik
mosolygós tini-lányka fején...-
Elkapdosom őket, kötélre kerülnek.
Itt meg egy ing
- ujja csendesen átkarolja
a blúzt, lágyan hajladozva,
finoman keverednek egybe...-
együtt kerülnek kötélre, kéz a kézben.
Elmerülök egészen a lágy emlékezésben...
gufi - június 24 2009 17:43:32
Kedves Marie!
Szemérmetes cselekedeted kötélre teregeted.
Mind ez nagyon kedves lett, aranyosan közvetíted.
üdv.gufi
reitinger jolan - június 24 2009 17:57:13
A boldogság süt ki soraid közül, minden megérintett ruha ezt súgja Neked.
Ötletes, szép vers.
Szeretettel Joli
Jampa - június 25 2009 00:04:02
Kop-kop!
Bájos, hangulatos, kedves vers - oh, egy kis nosztalgia, az jó! Nagyon tetszett! Jampa/Aida
sziszifusz - június 25 2009 00:34:58
Nagy ötlet! Kedves Marie!
Egészen különleges lett! A tiszta ruhák finom illata lengi körül a versed.
"csak a szépre emlékezem" - énekelhetnéd közben...
Szeretettel: szisz
Marie Marel - június 25 2009 09:58:33
Gufi kedves, nem tagadom...:-))
Marie Marel - június 25 2009 09:59:36
Kedves Joli: az jó, ha úgy érzed. (Ebben a pocsék időben meséltem magamnak némi mosolygást.)
Marie Marel - június 25 2009 10:00:12
Kedves Jampa: bizony hogy jó.
Marie Marel - június 25 2009 10:02:06
Kedves Szisz: köszönöm szépen állandó figyelmedet.
(Tudod, szakadt az eső, hangulat a pincében: hát írtam magamnak egy kis hangulatot.)
