Mint kis gidóknak szarvukon a gyűrük...hasonlóan
Az ágakon sorakoznak az első rügyek hada,
Nagy könnyekben szőllőszem nagyságában
A szöllőtőkék sírnak házak udvarában,zokogva.
Égett levelek szaga rozsdás füstöt okád,
A verebek nyelves veszekedése, hol a gyümölcsös.
A föld is párolog a hóban
Mert az eke felszántotta húsát, s minden maradt hátamögött.
Egy éles szédülés bejárja a lelkem,
Szempilláim zárulnak:Pillangó a fényesség,
Nedvességtől kiduzzadó kertek
A fákat,gyümölcsöskertet...áprilisnak melege véd.
S jő a reggel,nyújtózkodó ágak
Mint ember, mást látva: Jó reggelt kiván.
Kinéz utcaajtaján s túl a házon,
A fákat csillárokként virágok diszítik,s mondá:
Ó Istenem,a Tavasz itt járt.
