Morajlik a tenger,
Nem véletlenül támadt fel,
Valami buzdítja,
Messze kiált, haza:
"Van még miért küzdeni,
Van még mit szeretni,
Nem veszett el minden,
Mert magunk őrizzük a szívben!"
És elhallgatott a tenger.
De habjai nem halkulnak,
Harcolnak saját maguknak,
Visszhangoztatják,
A tenger szavát,
Hogy ismét felébredjen,
Ezüst mellvértben,
Álljon a habok élére,
Lépjen elő a pusztítás mezejére.
Zengjen belé az egész világ,
Mikor a tengert királlyá kiáltják!
S mikor már minden csendes,
Az uralkodó aludni képes,
Leülepszik minden szinten,
És már tényleg semmi sincsen.
Jampa/Aida
