|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
A csendnek géniusza
Az élet peremén egy márványos arccal
Figyelem a halál tengerét,ködbe burkolva.
Komoran a part sötétedik
A hullámok emelkednek nehéz sziklákon,kapaszkodva.
Könnyeim follyatok,follyatok még eléritek Ég alját.
Egy világot látok...kínzó árnyékok
Bár a szerelem óráji veszitve,
Még látom nekik mosolyát.
A fájdalom új sebeket nyit ki nékem
Élet hideg hamuja,az én reményem nő.
Koronaként messziségből jöve
Hullámokban hajitják a partra,ahová való ő..
S érzem jobban,jobban lelkemben
A sötét hatalmába vesz,
Térdepelve szikláról én nézem
Mélységemet,lent a hullámokat...harcomat,életemet.
Mélyből feltörnek érdekes hangok...
Fájdalmas,fülsüketítő,üvöltő szelek,
Ének kórusban magas hangon
S végül csend...de hullámzó tengerek.
Hosszan figyelem, végtelenét komoran
Nem egyedül...egy halgatag baráttal,
Ki örökkön engemet követ.
Ő, a csend géniusza....keverék,angyal a halállal. |
|
|
- június 30 2009 07:59:05
Kedves Elemér!
Mostanában nagyon komor hangulatú verseket olvasok Tőled.
Ellentéteket is vélek felfedezni a sorokban: "Élet hideg hamuja, az én reményem nő." S "bár szerelem órái veszítve, még látom nekik mosolyát". Örülök, hogy a reményedet nem veszítetted el!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 30 2009 18:24:38
Ne törődj vele, hagy kövessen, addig jó míg nem ér utol.
Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 29. hétfő,
Péter, Pál napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
