Csillagos éjszakán sétálgatnék csendben,
Nem lassan, nem gyorsan,egyenlő ütemben.
A közeli kis tóhoz lassan közelednék,
S a tóparton egy kis ladik rám várva pihennék.
Beszállnék a csónakba s középre evezve,
Dülöngne a hajó, mintha csak lebegne.
A víz fodrai halk altatót zengnek,
Nyújtva édes álmot pontynak és keszegnek.
Pokrócba burkolva a felleget nézném,
Ott fönn magamat én is jól érezném.
Még itt vagyok lenn, de egyszer elmegyek,
S beragyogom nektek a végtelen kék eget.
BeYu - July 01 2009 13:41:28
Szép vers, tetszik!
Nincs is jobb egy csillagos éjjeli sétánál!
Abban biztos vagyok, hogy egyszer majd beragyogod a kék eget, de most még ragyogd be (sokáig) nekünk itt a földi életet!
Torma Zsuzsanna - July 01 2009 14:06:38 Szép vers, kedves Mandie!
Talán csak az első versszak utolsó sora nem egészen tiszta számomra. "S a tóparton egy kis ladik rám várva pihennék."
Üdv.: Torma Zsuzsanna
rea - July 01 2009 14:11:26
Kedves Mandie!
Nagyon tetszik versed!
Az első versszak utolsó sora kicsit engem is megzavart.Talán lemaradt a pont a várva után?Mert úgy érteném...
Szeretettel:Rea
Mandie - July 01 2009 14:49:21
Most, hogy mondjátok igen, tényleg adhat egy kis félreértésre okot. Itt a pihennék szót nem úgy kell érteni, hogy én pihennék. Kicsit régiesre vettem a figurát, és a pihenne szó archaikus formáját használtam fel. Tehát a ladik rám várva pihenne... ez lenne a mondat lényege....
rea - July 01 2009 15:22:10
Kedves Mandie!
köszönöm a magyarázatot!Remek!!!!
Szeretettel:Rea
kormi37 - July 02 2009 11:48:10
Nagyon jó lett. tetszett. grat.
