Kint ülök a Tisza parton
Hallgatom a víz lány csobogását.
Mesét mesél, szerelemr?l, boldogságról.
A parti fák lombjai, susogva hallgatják.
Valahol ép halk zene szól ének csendül
Lágyan halkan szerelemr?l regél
Mullo id?r?l elmúlt ifjúságról egy régi
Nyárról, arról a régi szerelemr?l, mely ma is élhetne még.
Elhalkul a nóta, csend borul a tájra
Csak a víz csobog tovább, a parti fákról
Sok madár csivitelve tova száll
Viszik a hírt, hogy valamikkor
Egy sz?ke srác szeretett egy barnalányt.
Elszálltak az évek s a barnalány ma már
Nagymamaként, egyedül hallgatja
Azt a réges régi dalt mely szerelemr?l mesél sok csodát.
/Júlia/
Maryam - augusztus 26 2007 19:21:06
De jó volt olvasni a soraidat. Végtelen nyugalmat éreztem. Egy kicsit én is nosztalgiáztam, mert a Tisza partja sok emléket ?ríz magában.
