Utolsó sóhajommal,
még kilehelek pár mondatot,
jégbe fagyott pillámat,
még áztatják a múlt nyomok,
miközben fekete tintával mázolom,
újra s újra az elmosodott lapokat,
vésem a bánat betűit,
rideg szívem csak dobban,s dobban.
Rózsákkal hintett ágyamon,
hallom a madarak víg énekét,
de ők nem hallják a bús dalom,
mit lelkem húrja komponál.
A lágy szellő vígasztalni próbál,
de egyre csak halkul a muzsika,
míg szememet örökre,
csillogó jégvirág le nem zárja.
Metallica - július 06 2009 04:26:49
Nagyon tetszik a versed, ahogy a bánatról írsz. Szép képekkel komponáltad meg borongós dallamod. Gratulálok!
Szeretettel: István
Berenike - július 06 2009 11:37:49
köszönöm szépen mindenkinek♥
gufi - július 06 2009 17:04:04
"A lágy szellő vígasztalni próbál,
de egyre csak halkul a muzsika,"
Kérlek szépen ne szomorkodj,
jöhet még szép is drága Ronibaba.
Fájdalmas a versed de nagyon szép.
üdv:gufi
♥
