Bíborvörös lett az alkony
Kékvászonak aljában,
Könnyezésig csengő kacaj
Visszhangzik a tisztásban.
Sötétedik már a völgyben
Zuzmó színe ezüstös,
Mert a Hold a csillagok közt
Mintha éjben fehér szarva hasÍtana,döf.
Egy szekér vágtat, kerekei ropognak
Siet,a faluban fonó és zene hang.
Vadlovai őrültekként vágtattak,
Rácskerítés között nézték,lányoknak szemei csillogtak.
Nyugtalannak látszott a szekérnek hajtója
Szép utasnak mutatkozik,szemeinek fényei mélyre hatoltak.
Kusmáját félfülre teszi,figyel csak előre
Mégis mindenkit lát,mintha bólogatna...meghajolva köszönne.
Szekérnek űlésén űlve
Naplemente bíborába mártózva,
Szekere oly ezüstös volt
S a lovak csengettyüi hirdették:Megyünk a fonóba.
Kondrakati - július 09 2009 16:09:31
Gondolom ez nem mai történet, kár.
Szívesen mennék oda én is.
gufi - július 09 2009 19:02:00
Kedves Elemér!
Ez már régi élmény, de azért még emléknek is szép.
üdv:gufi
reitinger jolan - július 09 2009 19:41:07
Szeretnék menni a fonóba, ott olyan jó történeteket meséltek régen, ennek a hangulata hiányzik a most élő emberekből.
Szeretettel Joli
, ott olyan jó történeteket meséltek régen, ennek a hangulata hiányzik a most élő emberekből.
