Sötét gondolatok,
Szállták meg elmémet.
S nem nyugszanak,
Fekete vérükben…
Ott tombol kitörni, készül
A sötét rettenet…
A halál örök rémképe!
Megszállják egész testem
Eluralkodik rajtam a halálfélelem.
Megjelenik egy kép,
Fekete koporsó
S benne Én!
Hallom odabentről
A tavasz élénkítő zenéjét,
Szívemet ekkor öröm tölti el
Istenem végre békére leltem!
írta: arkangyalka21
gufi - július 11 2009 11:31:46
Kedves Arkangyalka!
Szerencse, hogy amit ily szépen megírsz az csak gondolat,
a békédet ne a sötétkoporsóban, hanem a földön találd meg.
üdv:gufi
arkangyalka21 - július 12 2009 15:27:11
Igazad van...ne érts félre FÉLEM a halált és nem VÁGYOM,de maga az a temető HANGULAT...ihlete versem...Van róla egy rövidke kis történetem ami...elindította a versem
