|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Egy Cseresznyefa elmúlása...
Nézem a bágyadt
cseresznyefámat,
nincsen már dolga
leérett régen.
Milyen volt bája
fehér virágja...
- de jó is volna
ismét megélnem.
Kora tavasszal
rügybontó dallal,
langyos napfényben
várta a jövőt,
dacolt a széllel
ős erejével,
akkor még régen
vígan tündökölt.
Lett is bő termés
három eresztés,
piros mosolyát
harsogó álom,
aki csak látta
mind megcsodálta,
széttárta ágát
ölelni vágyón.
Elmúlt a szüret
jött a szürkület,
dús levélhaja
sárgulni látszott,
pedig csak a hold
kókadt fénye volt
mit' az éj dala
őszre varázsolt.
Nézem a bágyadt
cseresznyefámat,
vágytam a csókos
szökkenő tavaszt,
mikor még kincsem
öröknek hittem
s az volt a fontos
hogy birtoklom azt.
Fiatalságom
tovatünt, - látom...
- De életem még
halálomig tart...!?
- Ide a bárdom
hamar kivágom!
ennyi volt... - elég!
- pedig még akart...____ |
|
|
- július 11 2009 12:19:20
Nagyon szépen írod le a csereszenyefa halálát. Aki nem tudja, hogy lehet steretni egy fát az fel se tudja fogni az egészet. Gratulálok! Üdvözlettel: ZETA  |
- július 11 2009 12:43:23
Kedves Gabi!
A cseresznye fülbevalód azért őrizd meg.
Szép verset írtál. Örömmel olvastam.
Szeretettel: Yankó |
- július 11 2009 13:17:54
Zeta! Igen, a fákat szeretni kell! Én is így látom.
Yanko ! Köszönöm! ...(Atti) |
- július 11 2009 13:29:10
Drága Manon!
Köszönöm a dícséretedet, nagyon jól esett!
Még annyit, ha már szóltál a rímek elrendezéséről, hogy minden sor öt szótag, így ez eléggé megnehezítette ennek a kirakósjátéknak az elészítését.
De azért remélem nem ment nagyon a mondandóm rovására. |
- július 11 2009 13:57:57
Kedves Szisz!
A versed igazán dallamos lett, a mondani való kissé elkeserített.
De hát előfordul a fák is öregszenek, vagy elrágják a gyökerét,
valamely férgek. Viszont ha jön a tél még jól jön a meleg, minek
az egész család egyformán örülhet.Versed kiforrott nagyonszép munka, kár hogy a témát, pont egy kiszáradt cseresznyefaadta.
üdv.gufi |
- július 11 2009 23:48:20
Kedves Gufi!
A cseresznyefát nem véletlenül írtam nagybetűvel a címben.
Megszemélyesítettem.
A csókos szökkenő tavasz, nem más mint a fiatalság, melyet ifjú korunkban öröknek hisszük.
Nem a fám száradt ki, hanem egy kicsit én. De azért nem halok bele. Csak a versben.
Mindenesetre nagyon köszönöm! |
- július 11 2009 23:56:31
Drága Magdi!
Köszönöm megtisztelő soraidat!
A cseresznyefa és az emberi élet egy darabig együtt fut a versben.
A sárguló leveleket az éj dala (álmom), őszülő fejemmé varázsolja.
Innen már csak a fiatalság elvesztéséről szól.
A formai kritikának külön örülök! |
- július 12 2009 00:17:05
Drága Scar!
Nélad folytatom versem magyarázatát, amit mint tudjuk nem illik.
De ez egy műhely is egyben, lehet hogy valakit érdekel, ki mit miért ír le.
A bő termés, a három eresztés: három gyermekem...
Mivel már felneveltem őket, (nincsen már dolga leérett régen) megszürkült az élet felfelé ívelő része. már nem birtokoljuk a fiatalság kincsét.
Az utsó versszak egy költői túlzás, egy hirtelen hangulatú kifakadás. : Nem akarok halálomig élni! Ez egy kicsit paradoxon, de talán érthető.
Kivágom magam alól a fát, ennyi elég volt.
Az utolsó sorban feltárom a problémát: Rádöbbentem, hogy megöregedtem, pedig még mennyi mindent akartam volna, ami már nem megy olyan könnyen mint rég.
A végén a vizszintes vonal a halál vonala, ami már nem mutatja a szív ritmusát...
Köszönöm a törődésed, igazán kedves barát vagy.
Szeretettel: Szisz |
- július 12 2009 06:14:26
 Kedes Sziszi! Meghajtom fejemet Nagyságod előtt.
Egy igazi remekművet olvastam most tőled,
Őszinte tiszta dallamú allegóriát.
Egyszerűen elbűvölt a versed.
Szeretettel: marica mammmmmm |
- július 12 2009 08:05:14
Yó napot!
Hmmmmm.
Mivel nagyjából egykorúak vagyunk megértem-megélem- miértjeid
kövét
Még korbács sem kellujra a gátra igyekszel Te is.
Tudod mennyi fát s egyébb növényt ültettem már földmaminak ?!
S hányszor szárította ki sorban az aszály...,de mindig a megújjulás
volt a döntő szempont.-Túlélni-megújjulni-
Költő s kertész vagy Te is!
ölelet:gen;O). |
- július 12 2009 09:03:12
Marica! Szívből örülök, hogy újra itt vagy! Köszönöm.
Gen! Értem a célzásaidat, igen, túléljük!!! |
- július 12 2009 10:36:29
Reális szembenézés önmagaddal. Néha rossz ilyenre rádöbbenni.
A idő téged is megtört, mint fád törzsét az idő.
Rímelésed nagyon jól illik a témához, az egy kicsit elbeszélő jellege miatt.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 04. csütörtök,
Pünkösd, Bulcsú napja van.
Holnap Pünkösd, Fatime napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
