Ides,hiszem örökkön fogsz élni!
Én,előtted alázattal mindig hallgatni fogok.
Gyönyörű házad,rézszinű napnyugtában
Istenem! Ott minden oly nyugodt.
Írásból csak tudom...
Hogy gyakran vágyódsz utánam.
Többször járod meg az utcát,a kocsmáig...
Régi ruhádban le és fel,keresve valakit.
Még ma is....mert én vagyok,örökkön nyugtalan vagy
Hallottad...
Az est kék színében állva,
Verekedés történt s vér folyt itt.
Ides,semmi baj, hogy képzelésed furcsa
Részeges oly mértékben nem vagyok,
Nem kell sírjál éjben
Késsel szívemben, még nem látlak...nem távozok.
Csak tudd,leirom most néked...
Szívem nékem ugyanaz.
Álmaimat kicsavarni fogom,s haza fogok jönni
Mikor a fák falumban virágoznak.
Csak egyre kérlek,fel ne költsél...úgy mint rég,
Mert adva volt sorsomban, hibázzak
És kérlek,többet ne járkálj abban a ruhádban,
Mert divatjamúlott,s kihagyult az.
Manon - július 20 2009 10:53:18
Szép és szívhez szóló a versed.
gufi - július 20 2009 12:15:47
Kedves Elemér!
Ezzel a soha nem küldött leveleddel, ismét levettél a lábamról.
Az "Ides" mint fogalmazol nékem a gyengém.
Versed csodálatos, mondanivalód fantasztikus.
üdv:gufi
