|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
P-20
Erdélyi nyaralás
Mivel Erdélyben születtem, gyermekeimnek már természetes, hogy oda járunk nyaralni.
Nekik ez az út igazi nyaralás, nekem inkább rokonlátogatás.
Most is, mint általában vonattal vágtunk neki az 1000 km-es útnak. A lányom a vonaton szinte óránként azt kérdezte, hogy átmentünk-e már a határon pedig, ha figyelmesebb, magától is észreveszi a különbséget, mert a határon túl más világ van, ezt a részt hívom én Romániának. Az elmúlt rendszer ipari törekvéseinek maradványai, a gaztenger, az útmentén gazdátlanul legelésző állatok látványa olyan, mintha idegen földön járnék.
A vonat ablakából nem lehet sok mindent látni. Szinte végig mezőkön, dombok közt visz az út, de ahogy haladunk egyre hűvösebb és üdítőbb lesz a levegő.
Az én Erdélyem a Maros völgyében kezdődik. Ez a hely az, amit ismerek és a látvány elmesélhetetlen. Szerencsére hasad a hajnal, mire a vonat eléri a völgyet. Hatalmas, fenyőerdők borította hegyek között húzódó apró falvak cifra, soktornyos templomai jelzik, hogy olyan vidéken járunk, ahol a magyarság kisebbségben él, én mégis magaménak érzem.
A kanyargó Maros folyó függőhídjai és a párát lehelő kék hegyek valamiképpen összekötik a nagyobb számban magyarlakta települések lakóit, a kisebbségben élőkkel. Ha másként nem, hát úgy, hogy a táj nem változik akkor sem, amikor a vonat berobog velünk előbb Gyergyóba, ahol a Maros ered, aztán Csíkba, mely az Olt völgye. E két folyó együtt indul útnak a Fekete tengerhez, mégis másfelé folynak, akárcsak az emberek, akik ezeket a vidékeket lakják. Közös célért máshogyan küzdenek, de a megmaradásuk éppen emiatt, a két út miatt került veszélybe, ezt a veszélyt jelzik mindenhol a román nyelvű feliratok.
A lányom kilenc éves és nehezen látja a különbséget a románok és az ott élő magyarok között, de a magyarországi és erdélyi magyarok közti hasonlóságokat sem.
Tudom, hogyha mi, felnőttek nem teszünk valamit, az erdélyi nép, és a világon élő összes magyar beolvad a megszokott, az őt körülvevő környezetbe, és ez által elveszíti származásának tudatát. Az állandó alkalmazkodási kényszer megöli a tradíciókat, az identitástudatot függetlenül attól, hogy ki milyen nemzetiségűnek született.
Az Erdélyi nyaralás nekem küldetés, hogy a gyermekeim megismerjék a gyökereiket, tudják meg honnan származnak és ki ők. Mert az én tudat összefügg a nemzeti öntudattal.
Ott tartózkodásunk idején meghívásunk volt egy hagyományos székely lakodalomba, mely a következőképpen zajlik:
A vőlegény a szülői háztól elindulva rokonaival és zenei kísérettel megérkezik a mennyasszony házába, ahol a vőfély tolmácsolásában, ízes rigmusokkal előadja a szándékát. A mennyasszony édesanyja, mielőtt lányát átadná, próbára teszi a vőlegényt. A gazda, aki a násznépet hivatott fogadni, mindenfélét kitalál…
– Nincs itthon a mennyasszony, elment kapálni – mondja.
– Mért nem mentek vele, ha már ilyen sokan vannak, tán előbb végzett volna – válaszolja a vőfély.
– Megjött, most öltözik – szól be valaki. Erre kinyílik a kapu és bejön a násznép, a mennyasszony helyett azonban egy vénasszony vezetnek a vőlegény elé.
– Nocsak, de megváltozott, milyen csúf lett – sopánkodnak, de a vőlegény váltig kitart amellett, hogy a választottja még bent van a házba. Miután végre elébe vezetik, megtörténik a leánykérés és elbúcsúztatják a mennyasszonyt, áldomást isznak, indul a násznép az esküvőre.
A Kultúrház előtt, ahol a lakodalmat tartják, a vőlegény szülei köszöntővel fogadják a fiatalasszonyt, és vendégül látják a násznépet. A mennyasszony ezután cukrot osztogat a bámészkodó gyermekeknek, és süteménnyel kínálják az arra járókat is, így lesz egy falusi lakodalomból az egész faluban ünnep.
A lányomnak és a férjemnek nagy élmény volt a lakodalom, nekem visszahozta gyermekkori emlékeimet, de akadtak más dolgok is, amiért nagy élmény lehet egy városi, vagy külföldi gyermeknek egy székelyföldi falusi nyaralás. Többek között: az összeverődő gyermekek az utcán játszanak, patakban fürdenek nyáron, lehet tehenet fejni, kútból vizet inni, és ha a majdnem függőleges hegyoldalban legelésző tehenet látunk azon csodálkozni, hogy nem esik le onnan, ezt a lányom meg is kérdezte.
Magam is láttam érdekes dolgokat a Gyimesi hegyek között meghúzódó falvakat járva.
Gyönyörű, szebbnél szebb házak épültek az elmúlt években, de ott vannak közöttük az aprócska kunyhók, és a legérdekesebb, hogy a füves hegyoldalakat, mint magánterületet elkezdték kerítéssel körbezárni, sőt egy elkerített patakot is láttam.
Ez elképesztő! Értem én, hogy a mai nyugatias szemlélet már oda is beszivárgott, de képzelje el valaki, milyen az amikor túrázás közben kerítéseken kell átmászni, vagy kilométereket kerülni. Mindez ott van az ezer éves határ mentén, ahol a vasúti őrház gyönyörűen felújítva és a Rákóczi vár nyaktörően meredek lépcsőivel várják a gyönyörködni vágyó turistákat.
A táj lenyűgöző, mámorító a levegő, az emberek barátságosak.
Sok gyönyörű hely van a világon, de Erdélynek ez a része annyira különleges, melyet minden magyarnak életében legalább egyszer látni kell.
2009.
|
|
|
- August 05 2009 14:01:33
Szép az írás az erdélyi nyaralásotokról, és hasznos is volt elolvasása, mert bizony fontos az is, hogy gyermekeinknek megmutassuk a "gyökereinket", azt a helyet, ahol születtünk és felnevelkedtünk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- August 08 2009 15:12:50
A globalista világ sajnos a legtisztább helyeket is beszennyezi. Apai ágon az én gyökereim is a Maroson túlra nyúlnak, de sajnos még csak egyszer jártam arra.
Köszönöm neked, hogy olvashattalak.
A szöveg és a mondattagolásra figyelj jobban. |
- August 10 2009 19:50:31
Nekem a tartalma kifejezetten tetszett, bevallom, a stílusa kevésbé. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
