Tündököltem.
Mint egy csillag,
úgy ragyogtam be az eget.
Mosolyt írtam kövér felhők,
sötét álarcára ,
s a jégesőt csillámporrá szőttem szét.
Szerelmes voltam.
A boldogság karjában,
a halál nem létezett.
Szívem megálljt parancsolt,
az idő múlandó percének,
s eggyütt éltük át a végtelent.
Elmúlt.
A jövöt szeretted volna,
s közben hagytad veszni,
a jelen gyönyörű ajándékait.
A végtelen véges lett,
s az elmúlás szele megérintette szívedet..
Örökre elhagytál..
reitinger jolan - augusztus 04 2009 17:51:15
Néha át kell élni ilyet ahhoz, hogy értékeljék milyük volt.
Kifejező versedhez gratulálok.
Szeretettel Joli
gufi - augusztus 04 2009 18:09:46
Kedves Ronibaba!
Ez fájdalmasan szép lett,de bizz és még újra tündökölhetsz.
A szerelem sem a kiváltságosoké, még azt is átélheted.
Minden lehet végtelen, de az élet véges.
üdv:gufi
Berenike - augusztus 05 2009 14:22:39
Köszönöm mindenkinek
