Gyűlölöm a felkelő napot,
mert vele nem ad nekem téged.
Az emberek arcán a mosolyt,
mikor hozzád beszélek éppen.
A szerelmes levelekben,
azokat a nagy nagy szíveket.
A romantikus filmekben,
a heppiendeket.
Gyülölöm a véletlent.
s vele minden érzelmet.
Azt a varázslatos pillanatot,
mikor megérintetted a szívem.
A megfejthetetlen álmokat,
miből sírva ébredek fel.
A rádióban a zenéket,
melyeket könnyek közt dúdolok el.
Gyűlölöm,hogy nem ölelsz át,
mikor érzem,hogy elég.
S,hogy az ürességet az életemben,
csak te töltheted be rég.
gufi - augusztus 06 2009 11:19:13
Kedves Ronibaba!
Ez talán nem is gyűlölet, inkább mélységes fájdalom.
mindensorból könnycseppek gördülnek a papírra.
üdv:gufi
reitinger jolan - augusztus 06 2009 14:20:36
Haragszol a világra, mert hiányt érzel.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel Joli
mandala777 - augusztus 06 2009 18:25:35
Valakinek a hiánya...az fájdalom. Átérzem...Jó vers! üdv: Heni
Berenike - augusztus 06 2009 23:11:57
Sziasztok!!
Igen,a harag az nem is világnak szól..hanem az érzéseknek.....
Köszi mindenkinek!!!
