|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
I.
Mese, mese meskete,
falu végén jegenye.
Jegenyének három ága,
mesét hint a nagyvilágra.
Tollas tüllös tündérlányok,
libben lebben a szoknyájuk
Piciny lábuk körbetáncol,
-hozzatok hírt a világból.-
Nevetnek a tündérek,
dalolnak a jegenyének.
Szikrázó a havas dallam,
jégvirág nyílt ablakokban.
Tegnap fagyos tájon jártunk
Fagyos tengert földet láttunk
Hó borított minden ágat
Hó volt míg, a szem elláthat
Délről tenger határolta
Hegyek mögött volt napnyugta
Keletről egy erdő óvta
Északról a határ tova
tűnt az ég aljáig.
Isten tudja azt csak meddig.
Utat ide nem találhatsz
Hegyeibe fel nem mászhatsz.
Erdejében eltévednél,
tengerébe belevesznél.
Emberfia rá nem lelhet,
nem is hiszik ezt a helyet.
II.
Amint egyre közeledtünk,
melegebben öltözködtünk
Kucsmát vettünk bundás csizmát,
úgy léptük át jég kapuját.
Jég kapuja, olyan nagy volt,
tetejére rá ült a hold.
Kopogtattuk?! Meg se kondult.
Nyitogattuk. Meg se mozdult.
Kristálypohár mint ha szólna,
melyen ujjad körbefutna,
így nyílt ki, hogy beengedjen,
furcsa dallam szólalt közben.
Akik bentről kinyitották,
láttunk pedig ezer csodát,
kesztyű nélkül mezítláb,
-Nem fáztok így manócskák?-
Kíváncsian végigmértek,
simogattak nézegettek.
Kacarásztak körüljártak,
tündért talál sose láttak?
Így vezettek sima úton,
jégvirág nyílt lábnyomunkon.
Mért, nem fáznak csodálkoztunk,
hiszen hó hullt merre jártunk?
Erdők hegyek lágy ölében,
csodás kastély állt középen.
Gerendákból el se hinni,
hogy lehetett építeni?
Ahogy felé közeledtünk,
melegebb lett körülöttünk.
Hó, nem olvadt még sem fáztunk,
összenéztünk csodálkoztunk.
Kísérőink tessékeltek,
folyosókon átvezettek.
Tágas szoba hová értünk,.
ahol ismét meglepődtünk.
Nem volt fala, s mennyezete.
Asztalokkal volt csak tele,
olyan sokkal, nem számoltuk.
Ki jön elénk? csöndben vártuk.
III.
Közeledett bíbor fénnyel,
kend szakállú öregember.
-Megismerünk-, mondtuk csendben.
Mikulás várt a teremben.
Köszöntöttük, ránk mosolygott,
vacsorálni hívogatott
-Örülök, hogy eljöttetek,
régen láttam tündéreket.
Mi járatba, kerestetek?
Könnyű szerrel megleltetek?
Maradjatok, holnap után
vendéglátó lesz palotám.
Mindenfelől érkeznek
pólyások és gyerekek.
-Könnyen leltünk. Azért jöttünk.
Mit hallottunk, elmeséljük:
Emberek közt járva, kelve,
felnőttekre felfigyelve,
irgum-burgum kutya fáját!
Létezésedet tagadják.
Gyermeküknek magyarázzák,
„Ősz szakállú?” sose látták.
„Itt a cukor és a csoki,”
Csizmát sem kell már kirakni
Semmi csoda! Hideg ágyon,
dunna alatt görcsös álom
száll, a gyermek fejekre,
könny kerül a szemekbe.
-Télnek atyja mit tehetünk?
Felnőtteket, hogy enyhítsünk?
Kacarásznak neved hallva,
minden ember, ilyen balga?-
IV.
Nagy teremből csuda módra
nappali lett, csak egy szóra.
Ablaka volt hókristályos,
kandallója csupa mázos.
Fenyő illat áradt szerte,
takaró volt hintaszékbe.
Tűzhelyének fahasábja,
piros fényt szórt a szobára.
Régi képek emléktárgyak,
falon, polcon sorban álltak
Varázslattól elámultunk,
kanapéra lehuppantunk
Vendéglátónk manócskákkal,
tejet hozatott kaláccsal.
-Vacsorázzunk úgy gondolom,
közben mesém is el mondom.
V.
Amikor én megszülettem
tudtam egyből mit kell tennem.
Felnőttek is csodát vártak,
örültek, hogy rám találtak.
Kedvel, szívvel mesélték el.
Sarkvidéken él egy ember,
gyerekeknek kedvét leli
nem kel más, csak jónak lenni.
Piros ruhám meseszóra,
Ők varrták meg csuda módra.
Gerendából kunyhót raktak,
üveghegytől is nagyobbat.
Tudták, amint tél van megyek.
És, hogy hamar oda érjek,
szánkót adtak, szarvasokat,
fürge kezű kismanókat.
Harcban álltam hófúvással,
elkéstem az ajándékkal.
Szarvasaim búslakodtak,
repülni hát megtanultak
Első utam! Úgy emlékszem!
Mint ha tegnap esne vélem.
Felrepült a kicsi szánkó,
s kiáltottam „Ho-Ho-Hóóó!”
Volt, hogy néha le se szálltam.
Kémény közelébe álltam.
Amit hoztam oda tettem.
Reggelre így hazaértem.
VI.
Emlékszem egy furcsa napra
kisördögök tanakodva,
házam előtt táboroztak,
sugdolóztak -Itt ki lakhat?-
Haszontalan kerge népség
Éji utam, hogy ki lesték.
Szánkóm után iramodtak,
teli zsákból csokit loptak.
Tudták pedig másnak szántam.
Mi lesz most a kiscsizmában?
Kérdeztem, hogy miért tették?
Mentségükre azt felelték:
Hegyre fel és völgybe le,
én utcámba gyere be.
Nem kell (itten) jónak lenni!
Nem kell (itten) semmit tenni!
Szót fogadás gyengék dolga,
nem is lesz jó annak sorsa,
aki mindig azt teszi,
mit az apja mond neki.
Nálam ehetsz koszos kézzel!
Macskát kenhetsz lépes mézzel!
Amit akarsz vedd el mástól!
Elbújhatsz a tanulástól.
Csak a játék meg a móka,
ne félj nem lesz matekóra.
Korán nem kell haza érni,
idejében lefeküdni.
Így vettek rá gyermekeket,
rossz dolgokra amint lehet.
Azoknak a cukra bánta,
aki bement utcájukba.
Kicserélték száraz gallyra,
tudja meg, mind emberfia,
aki rossz volt, ördög bánja
ajándékát megdézsmálta.
Így volt régen, így is maradt,
utam lesik ördög fiak.
Károsítják rossz gyereket
Mondják -ennyit érdemelnek.-
Ha már ennyit! Mit tehetek?
Mindenkit a jóra intek.
VII.
Történetem ezerszámra,
szárnyra kelt a nagyvilágba.
Felnőtt ember. Mind, ha mondom!
Akik terelgették sorsom.
Otthonukba befogadtak,
gyermeküknek bemutattak.
Ágyuk mellett, így daloltak
„Aludj kicsim, hiszen holnap
Télapó hoz ajándékot
édességet, friss kalácsot.”
Most is úgy van higgyétek el,
mindenkihez így megyek el.
Minden szívet megérintek,
felnőtteket gyerekeket.
Azt. Hogy vélik, nem létezek?
Mosolyogva kinevetnek?
Ne bánjátok hisz csak félnek!
Tudom titkon jót remélnek.
Rám találtak. Elmeséltek.
Azóta, itt velük élek.
Mért akarnák életemet?
Télapó csak nagyot nevet.
Tündérkéim ne bánjátok
Amit rólam hallottatok.
Aki viszont gyermekének,
azt mondja, hogy nem létezek
Nem láthatja azt a csodát,
melyet csak is, én adok át.
Lehet játék! Ezerszámra.
Belevész a nagyvilágba.
Büntetés ez, nagyon drága,
félelmüknek súlyos ára.
Apró népnek nem adhatnak.
Azt, mit hittel rám ruháztak
VIII.
Így mesélte, s piros arcán
mosoly látszott minden ráncán.
-Minap is egy kedves lélek,
palotámba honnan tévedt?
Köszönt. Mondta, rólam írna.
Volt is nála csíkos irka.
Mit szeretne, megkérdeztem,
s történetem elmeséltem.
Végül amint sorát zárta,
rákérdeztem, hamarjába.
Hogy-hogy engem felkeresett?
Lassan adott feleletet.
Szégyenkezett maga miatt,
elveszített, így egy fiat.
Bizonygatta oly nagy hévvel.
Nem Mikulás jön el éjjel.
Mind a ketten el is hitték.
Azóta a téli esték,
csoda nélkül tűnnek el.
Gyermeke sem énekel.
Hibáját, most orvosolni,
rólam verset akart írni.
Örülte, hogy rám talált,
elmondhatta bánatát.
Bízva csukta füzetét,
közben, egyre arra kért.
Újra menjek otthonukba.
Megnyugtattam. Hova tova
elmegyek. Mert minden télen,
ott jártam a kiskertjében.
Lépteimet hátrahagytam,
többet ettől nem adhattam.
„Tudja! Nem kell hozzá semmi,
csak is kicsit jónak lenni.
Hinni azt, hogy eljövök,
csizmákat majd megtömök.”
Elköszöntünk, búcsúszóval,
átöleltem, minden jóval.
Mondta „rólam Ő majd hírt visz
Keressen meg, aki nem hisz.”
„Balga lelkű úrfi sorra,
útra kelhet. Hosszú útra.
Nem tudják, hogy jönni nem kell
szívükben is bárki fellel”
IX.
E-képp mondta megnyugtatón,
tündéreknek csöndes hangon.
-Ki a földön jobbat nem vár,
csoda annál ritkábban jár
Ennél többet nem tehettek
Hírül rólam ezt vigyétek.
Útra kelek havas éjjen
Így lesz ez még ezer éven ...-
Erre jártunk arra szálltunk
Télapónál vacsoráltunk
Elmeséljük bárki várja
Ősz szakállút hol találja.
Ne keljen az hosszú útra,
üljön le a kanapéra.
Emlékezzen gyerekkorra.
Megtalál majd mindent sorra.
Jegenyének így mesélték.
Álomporral behintették.
Három tündér lefektette.
Cipőjüket mind kitette
Csöndes lábon jár az álom.
Átsuhan a kisszobákon,
csengettyűnek csillám hangja.
Friss kalácsnak mézillata,
asztalon lesz reggelire!
Panna Peti. Alszol-e? |
|
|
- augusztus 10 2009 20:50:30
Kedves Hoporty!
Elképzeltem, mint egy végtelen leporellót, szép kifejező képekkel. Szép Mikulásajándék lenne bármelyik kisgyereknek.
A befejezés különösen tetszett.
"Csöndes lábon jár az álom,
átsuhan a kisszobákon.
Csengettyűnek csillám hanja,
friss kalásnak mézillata,
asztalra száll reggelire!
Panna, Peti, alszol-e?
Gratulálok.
Szeretettel: Ági |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. január 21. kedd,
Ágnes napja van.
Holnap Vince napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
