Eliptikus pályán irányuk kereszteződik,
Lassú románcok hordják az ámitást.
Illetlen remények teszik halhatatlanná
Egy más lapra téve...bekeritett a lobogás.
Kanyargós utak, melyek sehonnan jönnek,
Múlt idő képei sétálnak ide-oda.
Levéltelen fák figyelik az erdőt,
Felhős szempilláimon sírok a múltkönnyért, szomorkodva.
Míly bűvölet tudna minket szétszakítani?
Mikor felejtve lebegünk az idő hátán,
Két szürke látomást az évszak szétbomlaszt
Vagy egyesiteni, összetartani...melyik büvölet tudna.
