Testem jégbe zárva,
Feloldásra várva,
Elfagyva lent a mélyben,
Szemem sötét éjben,
Megkeményít ez a páncél,
Mégsem erős edzett acél,
De nagyobb biztonságban érzem magam,
Hiába használhatatlan az agyam,
Többet érek vele,
A hócipőmet nem rakják tele.
Már nem kell harcolni,
A célomat előttem tolni,
Most már nyugodt lehetek,
Mert a hó és a jég betemet.
gufi - szeptember 04 2009 19:36:13
Kedves Edgar!
Remélem e hibernálás nem végleges,
Jégbe fagyott lelked talán majd felenged.
Szerintem jó lett.
üdv:gufi
heaven - szeptember 07 2009 14:54:06
Valóban jól érezhető a kettősség művedben, nekem is tetszett.
