A dzsungel sűrűjéből egy oroszlánt elvittél
Nem nagyon hiszem, hogy ezzel te jót tettél
Vagy te vitted el vagy csak utánad ment
Ezzel mi volt egykor, elveszített mindent
Nem vadász már régen a szerencsétlen állat
Inkább csak sűrűben rejtőző áldozat
Szóltál hozzá szépen meg is simogattad
Mikor utánad ment el nem zavartad
Másképp gondolod, már inkább elküldenéd
De nincs még szíved hozzá, ne érezze, hogy szemét
Nem ér már semmit a szerencsétlen pára
Nem fiatal már s nincsen semmi ára
Fogatlan öreg hím tudja ö mennyit ér
De a szíve ver még s könyörgőn enni kér
Most mit teszel vele, mi lesz az ő sorsa
Milyen sors vár szegény bozontosra
Be akarod zárni egy kis ketrecbe
Ne okozzon kár a szép környezetbe
Ha kisketrecbe zárod élve nem bírja ki
Egyedül megdöglik, ha nem szereti senki
Ha nem bírja, tovább kitör ketrecéből
Vadul harcol még egyszer, végső erejéből
Megsebzi magát s másokat is talán
Utána késő lesz, mikor mindent megbán
Agy neki légy szíves egy nagyobb ketrecet
Had érezze, hogy nem hiába szeret
Akkor megnyugszik ő, meg fogod látni majd
Nem okoz többé már soha semmi bajt
Vess neki néha kis élelmet oda
Hálás lesz, meglátod, s nem vicsorog foga
Simogasd meg néha a vén pofáját
Meg köszöni, neked nem kapsz mást, csak hálát
De ha nem akarsz élni eme gonddal
Légy hozzá kegyes s öld meg azonnal
