 
Ám legyen
Spongyát hát a múltra s kezdjük el
újra,ölel? két karodban elfeledek
minden rosszat,s lesz er?m kikövezni
az utat, mely a boldogsághoz vezet.
S ha boldog leszek,bízni is merek,
s boldogan hívlak,gyere, s ölelj át
végre,s egymás karjában újra
éled szerelmünk....
Nem kell,hogy imába foglald nevem,
csak ?szintén igaz szível szeress,szeress
nagyon,s akkor nem érhet fájdalom,
igaz szíved mindenre vigasz.
S mily igaz,látom szemedben az
ígéretet,a csábító reményeket,
s már hiszem,ismét boldogok
leszünk,ketten, együtt.
Szívünk ismét együtt dobban,
egy ritmusra,egy szóra,a szerelem
hívó szavára,aranyló alkony,illatos
pagony,holdfény,már mind a miénk.
S már nem vágyom másra,csak
szíved hívó szavára....
Egy a szív
Olvasom szavad és szívem repes,
közben szemem már téged keres,
s a percet, amikor megérkezel
és félt? karom újból átölel.
Szólnod sem kell, magamhoz vonlak,
én sem szólok csak szorosan foglak,
szívem hevét?l újra lángra gyúlsz,
s csak irulsz.....pirulsz.
Arcodon az öröm könnye látszik,
s rajta a napfény úgy cikázik,
ahogy fürkész? tekintetem,
de bánat jelét nem lelem.
Tudom, végre bizton érzem,
hogy melletted révbe értem,
megtaláltam boldogságom,
s álmaidban minden álmom.
Lelkem lelked, szívem szíved,
s nem kell többé sosem félned,
mi egybeforrt, többé el nem válhat,
hisz nincs oly er?, mi nekünk árthat.
Mert rájöttek mind az égiek,
ily szerelmet legy?zni nem lehet. |
|
