|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Reggel
üres tekintettel
elindulok
a megszokott
utcákon.
Hová megyek,
nem tudom.
Csak hagyom,
hogy sodorjon
az élet...
; -a nap ragyog,
úgy érzem megfulladok.
Láthatatlan akarok
lenni,
vagy halott...
Hogy ne kelljen
többet
a tükörbe néznem,
és látnom
kétségbeesett
tekintetem,
mely
bánatosan nézi szemben
a fiatal arcot,
ahogy
a háborúban,
a katona
nézhet egy gyereket,
aki semmiről sem tehet,
nem ártott senkinek
; - mégis szenved... |
|
|
- szeptember 11 2009 09:35:30
Kedves Irda!
Ebben a versedben is csupa szomorúság van.
Az sokszor előfordulhat, hogy a legnagyobb napsütésben is érezhetük magunkat rosszul.
De a céltalan bolyongásokat, és hogy sodorjon csak az élet, ahova akar, - szerintem - abba kellene hagyni, és azt nézni, hogy miben találod meg örömödet, és mit tehetnél a magad és és mások boldogulására. Mert ha csak egyetlen ember van, akiért élhetünk, már akkor sem élünk hiába.
De továbbmegyek: itt vagyunk mi Neked és mindenki másnak, aki vígasztalásra szorul. És ha megosztod velünk gondjaidat, talán jobban fogod ettől érezni Magad. Én remélem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 11 2009 15:45:52
Kedves Irda!
Szomorú lelked találjon megnyugvást!!!
Szeretettel:Rea |
- szeptember 11 2009 17:52:49
Máris jobban érzem magam. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 13. vasárnap,
Jenő napja van.
Holnap Őrs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
