Szomorú vagyok, dühösnek kéne lennem
De nem is tudom, hogy miért
Magamat vádolom nem kéne tennem
Bűntudatom van a semmiért
Nem érzek semmit észre kéne vennem
Nem is lesz senki ki engem megért
Ha érzek is bármit nem más csak félelem
Nincs kihez fordulnom bármi vigaszért
Ha nincs mitől félnem miért a félelem?
Lelkem bosszút áll az összetört szívemért?
Üres a lelkem nincs benne semmi sem
Nem akarok szenvedni soha többé senkiért
Magammal harcolok, ez nagyon megy nekem
Harcolni s elbukni egy apró érintésért
Magammal szemben van csak esélyem
S ha győzök elbuktam a semmiért
kedves51 - szeptember 11 2009 21:17:26
Szia kedves
Ezek a sorok nekem egy belső vívodást tükröznek...mikor önmagaddal sem vagy igazán tisztában, és a rengeteg miért ott tolakszik előtérbe, és a semmiért bünteted magad...
Remélem megnyugszik a lelked, és minden a helyére kerül, utána már jobban fogod érezni magad.
gufi - szeptember 12 2009 20:25:09
Kedves Hiperkocka!
Elbukni a semmiért, értelmetlen dolog,
de harcolni valakiért, az igen ezt biztosan tudod.
Még akkor is, ha magaddal vívod halálos harcod.
üdv:gufi
