Iszok az Ősz italából kis csuporral,
Az idő fűz, a világ rossz.
Vénáimban bevésem a sárgát,
Bár vizes...az anyagcserém hoz egy csillagot.
Szőllőből fonok örömkötelet,
Magamból kivetkezek, magamat fedem vele
Bár, a Nyár szenvedély-kútja kiszáradt,
Mert felégette a Nap, s a homokos partnak melege.
A halmokra utak, de... vissza már nincsen.
Kiélezett kasza rozsdázik a szegen,
Házakban fény, el-nem-égett gyertya
Este van, s isszuk a csupasz mustot...szüzességében.
Sírnak és kacagnak öregségem férgei,
Lábaim alatt keserüen nő
Kifoltozott sorsom az élet szineiben játszik,
Éneke megpihen, birsalmafa levelén.
Lyza - szeptember 12 2009 08:57:35
Kedves iytop!
Őszi képeidet szomorúnak érzem, sejteti a természet és az ember elmúlását!...Lyza
reitinger jolan - szeptember 12 2009 10:40:43
Minden éveben kortyintunk egyet belőle.
Szépek a képeid.
Szeretettel Joli
rea - szeptember 12 2009 11:34:52
Kedves Iytop!
Nagyon tetszett!!
Szeretettel:Rea
gufi - szeptember 12 2009 19:39:28
Kedves Elemér!
Nagyon szép érzésekkel telt gondolataidat írtad meg.
"Kifoltozott sorsom az élet szineiben játszik,"
Fenti sor erős utalás az őszi elmúlásra. Felülmúlhatatlan!
üdv:gufi
winston - szeptember 13 2009 09:15:49
sírva vigad a magyar...szép lett a lelki vonal a versben
