Félteni kell mert oly rövid az élet,
Minden mozzanattal új lélekb?l élek.
Formaság csupán vagy vágy kezedért,
Hajthatatlan áhitattal felelek a tettemért.
Kérned sem kell tudod csak kapod ami éltet,
Megnémult hangommal kiálltom , hogy félek.
Elhiteted azt is ami nem is fontos,
Valami szépet,valamit adj most.
Ne hajtsd le fejed emeld most magasra,
Halja meg a világ ,hogy maradtál magadra.
Nézd a szemüket amint csodálkoznak,
Hogy újra és újra mindig önmagad vagy.
Mert azt mondja az élet, hogy élj és ne kérdezz,
Mert a szív úgy is mindent megérez.
Emeld hát fejed ismét magasba,
Lássa most az élet , hogy foglalod szzavakba.
Azt az elmúlt fájást azt az elmúlt féltést,
Amiért az élet nem tesz fel új kérdést.
Csak csendben csókot ejt harmatos ajkadra,
Édes mosolyt lehelve megfáradt arcodra.
Szemedet behunyva látod amit más nem,
Szeretet és áldás suhan a lelkedben.
Félteni kell tudom,bizony már érzem,
Maradj velem mindig,maradj ott a szívben.
