Gondolok Rá,
Rá gondolok
; - lobban a láng.
El kell fojtanom;
titkolnom kell
amit érzek ...
Fáj saját tehetetlenségem,
fáj a szívem,
mert nem lehet az enyém.
Fáj az egész ...
Csak a testem akarja,
engem nem.
Lehet,
el kellene kezdenem
taktikázni.
De most már félek ...
Félek tőle
; - vagy magamtól félek? ...
Vakon remélek
; - és reménytelenség dönt
nyomorba.
Ha megadom neki amit akar,
akkor elveszítem magam.
Ha nem, akkor
nem lehetek önmagam ...
Szégyellem gyengeségem,
vágyam átkozom.
És mindkettőtől undorodom ...
Nem tudom, mit akarok.
Csábít és taszít.
Vágyok utána,
mégis távol akarom tartani
... Az igazság
nem lehet
egyszerre valóságos
és hamis.
winston - szeptember 23 2009 18:29:46
ez a kettős érzés ismerős...nagyon jól fogalmaztad meg...
Irda - szeptember 24 2009 20:07:36
Én már kockáztattam párszor, és még mindig vesztettem...Nem vagyok valami jó játékos, úgy tűnik.Már nem bízok meg a saját döntéseimben....
Már nem bízok meg a saját döntéseimben....
