Az egyik kezemben szív a másikban koponya
A földön térdelek, kezemben mások sorsa
Nem tehetek mást el kell fogadnom
El kell hagynom téged galambom
A világ ezt nem értheti
A döntést nekem kell hozni
Nem befolyásolhat a környezet
Még utoljára megölellek
Sírni lenne kedvem, de nem lehet
Saját kézzel téptem ki szívemet
Bocsánat mindenért mi nem én voltam
Bocsássd meg bűnöm s láss engem holtan
Itt fekszem a szakadékba zárva
Illatod magamba zárva
El kellet mondanom ezt nektek
Végleg megnyugszik a lélek
Utolsó mondata világgá száll
Köszönöm hogy te nekem voltál...
Irda - szeptember 25 2009 09:50:46
Szép és nagyon szomorú...De ha szereted, miért?...Persze, biztosan jó okod van rá, de...mi van fontosabb, igazabb, mint az őszinte, mély szerelem?...Minden jót!Irda
