Ha majd arra jársz,
hol az őszi avar terít,
lábaid alá csodás illatú,
tarka szőnyeget.
Gondolj rám!
Egy csermely csobogását
ha hallod,s a szél dúdol
füledbe lágy őszi dallamot,
Gondolj rám!
Ha látod a darvakat,
V- betűben szállni az ég
kék selyem sátra alatt.
Ahogy melegebb tájra vándorolnak.
Gondolj rám!
Hisz lelkem ott van,
a lehulló avarban.
A csermely csacsogásában.
A messze szálló madarak röptében.
Az elmullásban,s talán ott lesz
még a tavaszi megújulásban.
Csak Te gondolj rám kérlek.
Nagyon szép a versed, de ne kívánd még hogy a lelked ott legyen azokon a helyeken, ahol írod, mert ha így lesz, már leszel az élők sorában. Élj még nagyon sokáig, és lelked a szíveddel legyen még sokáig együtt a Földön!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
lublu - szeptember 30 2009 08:29:26
Kedveseim!
A lelkem ott van minden szép dologban, a nyilló virágban
lehulló levelek halk susogásában, s itt időzik Nálatok mikkor kedves s csodás verseitek olvasom!
Szeretettel:Júlia
