Keresve a rosszat, megálltam az időben, vízben...
Eszedbe juttatom: az idő is folyik,
Megtermékenyítésünktől kezdve úszunk,
S arcunk a vízben tükröződik.
Csak tudd: az öröklét is álom ...
S az örök álom, halál.
A rémület lelkünkbe hozza az élettelenséget,
Hideg éjben vándorol és kaszál.
A halálban lenyugvó verset láss...
Szomorú arany a költészet,
Szegény, halhatatlan vers,
Benne a forgáshajnal, naplemente ... ismétel.
Estefelé arcodat látod,
Mely víz tükréből kinéz,
Ilyen a művészet is ...
Kiemeli sajátságunkat, fest és farag egy kéz.
Nagyerdessy - október 03 2009 05:31:38
Ha már tudod, "A vers, egy művészet", és a sajátodnak érzed, már csak meg kell jelenítened. A spirális helyzet jó ötlet hozzá.
Mihály
Sancho - október 03 2009 07:40:28
Szia iytop!
A vers örök, örök művészet, s nem halál az. Érdekes a vége.
Grt. Sancho
Sancho
