Egyszer jártam ott hol nem szeretnék többé
Lelkem vált homályos sötét hideg köddé
Nem kellett már semmi senki, sőt még te sem
Nem érdekelt már a nyomorult életem
Nem akartam magam véget vetni neki
De nem is érdekelt, hogy mi fog történni
Becsukott szemmel vadul száguldoztam
Viadukt korlátján éjjel sétálgattam
Akkor tört rám egy érzés egy rettenetes
Kinek minden mindegy az nagyon veszélyes
Nem érdekli veszély hisz élni sem akar
Kinek nincs, miért élni nem veszít, ha meghal
Bármi szörnyűséget tehet büntetlenül
Nincs kit vádolni, ha jobb létre szenderül
Nem is lehet tőle semmit sem elvenni
Odaad bármit, mert nem kell neki semmi
Nem tudsz neki bármi fájdalmat okozni
Életénél jobban úgysem tudsz pofozni
Mosolyogva néz ő bármilyen borzalmat
Nem érez semmit se haragot se vonzalmat
Én megjártam e poklot ezelőtt évekkel
Nem megyek vissza biztosan még egyszer
Habár rögös utam megint csak arra tart
Meg fogok állni vagy veszek éles kanyart
heaven - október 06 2009 09:17:41
Kívánom, hogy sikeresen járd végig a kitűzött utat!
Lyza - október 06 2009 09:30:36
Kedves Hiperkocka!
Remélem, hogy ez csak fikció!...
Szépek a páros rímeid és a szóismétlés miatt, egyet értek Icával...
Lyza
hiperkocka - október 06 2009 14:36:42
Köszönöm, hogy végre valaki meg mondja mit rontok el.Nem fikció megcsináltam. Bár nem vagyok rá büszke. Elmúlt, remélem!! köszönöm még egyszer: hiperkocka
