Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....
Torma Zsuzsanna - október 06 2009 10:20:34
Kedves Ervin!
Szívhez szóló, megható megemlékezést írtál a 13 aradi hősről!
Amikor a Himnuszt énekeljük jeles ünnepeken, mindig elgondolkodom ezen a sorokon, amit Te is belefoglaltál versedbe. "megbünhődte már e nép a múltat, s jövendőt".
Újra kellene hangoztatni, hogy "Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel" ... de én úgy írnám át, hogy bőség ott jelentkezzen, ahole ddig nem volt, és a jókedv akkor valóban visszatérhetne sokak orcájára.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
rea - október 06 2009 12:40:16
Kedves Ervin!
Nagyszerű verset írtál!!!
Szeretettel:Rea
heaven - október 06 2009 17:40:50
Szép emlékvers.
Gratulálok.
kosa - október 06 2009 22:18:35
Nagyon szép megemlékezés.
