Minden reggel arra ébredek, hogy
nem vagy már velem.
Drága anyácskám, elvesztésed miatt,
még mindig nagyon szenvedek.
Azt mondják az okosok, az idő, ó
az idő majd segít,de hiába múlik.
A fájdalom s a kin nem enyhül.
Ma is úgy hiányzol mint mikor itt hagytál.
Kérlek ott fent hová költöztél, vigyázz ránk.
Egyszer majd újra velem leszel, s jókat
nevetünk mint régen.
Addig is őrizlek szívemben szeretettel.
/Júlia/
lublu - október 10 2009 06:30:48
Szervusz Kedves András!
Köszönöm kedves soraid.
Ó bárcsak úgy működne,
hogy ne fájna.
De nem csak az Édesanyám
vesztettem el személyében.
Hanem a legjobb Barátnőt is.
Így kettős a fájdalom.
Ami parancsszóra nem csitul.
Szeretettel Júlia
Lyza - október 10 2009 17:01:19
Szép emlékezés, kedves Julia!
A fájdalom, bizony átüt soraidon...Részvétem...Az enyém 7 éve ment el, de még most sem tudtam elengedni...Ölellek szeretettel: Lyza
heaven - október 21 2009 19:01:50
Meghatóan szép a versed. Egy anyát soha nem lehet elfeledni.
