|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Szerelem
Múlás ködében, mely lelkünkből árad,
Átkarolhatatlan vágyak szétfoszlanak, szállnak,
S a reménynek sugarát megtalálod a kék csalódásban,
Vergődve lelkemben, hol lelki furdalás van.
Minden szétfoszlik, mint gyermekláncfű magjai,
Szerelmünk élő rablánc, mit a szélmagasba repít
Hiába akar emlékem ébreszteni,
Türelmetlenség árnyéka vágyamon álmos,
S egy nap, szerelmem várni fog,
De akkor én őr leszek a nemtörődömség kapujában... válogatok,
Mert ilyen az emberi szív,
Senki nincsen befogadva,
Anélkül, hogy megismerné
Milyen a szenvedésnek lelki alakja ...
Ki milyet alkotott.
Várnék rád egy órát ..., lehet, hogy sok,
Mikor a szerelem egy óra után berobog,
Várnék végtelenségig ... az is túl kevés,
Mikor a szerelem megjutalmaz, örvendezés.
Meghalnék érted, tán kevesled ...
Érted élek ... légy az enyém, hadd szeresselek.
Meghalni finnyáskodás, mely elmúló,
Míg élni ... többször lehet meghalni, változó.
Anélkül, hogy időd lenne,
Meghalni, igazából távozni ... csak a szerelemben. |
|
|
- október 12 2009 18:35:47
Nagyon szép a versed. Milyen egyszerű és mégsem jutott sokuknak eszébe a gyermekláncfű hasonlat, de neked igen, és az utolsó sorod, az is nagyon kifejező.
Szeretettel Joli |
- október 12 2009 19:34:55
csodaszép |
- október 13 2009 06:53:13
Szia iytop!
Érdekes szerkezetű versed elgondolkoztatott. A szerelem vak, de ha kinyitja szemét, még meg is ijedhet önmagától. Igaz, bele is lehet halni.
A szerelmes embert fel lehet ismerni... te is az vagy.
Grt. Sancho |
- október 13 2009 16:52:28
Különleges és szép. |
- október 21 2009 19:17:44
Lenyűgöző. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
