a manóba, hogy fáj itt belül
agyam kattog bent szüntelenül
szorítja elmém a szó: egyedül
torkomon megint gombóc
ismerősként kúszik a magány fájdalmas karja testem köré
egyik pillanatban fent aztán lent
olyan mélyen amennyire csak lehet
kedvesem megvető pillantássait méri
ez a fizetségem
a figyelmetlenségem lelkem áldozatát kéri
örök ördögi körforgás ez
melybe lassan belefáradok
nyakam köré tekeredik a hurok
saját hibáimba lassan belefulladok
vajon van ennek értelme?
hiszen úgy tűnik nem tanulok
szívem felszínén gyűlnek a nyomok
néha azt érzem belepusztulok
elkárhozott szerelmek, karcolásai
hibás döntések megnyomorító mély sebei
tanítanak görbe háttal
viselni mit a sors kimért
az élet által
reitinger jolan - október 16 2009 18:39:00
Döntéseinket magunknak köszönhetjük, akár jó volt, akár nem.
Egyszer biztosan sikerül, a manóba ...
Nagyon-nagyon rég jártál erre, kedves Hegyman.
Szeretettel Joli
sziszifusz - október 16 2009 18:46:37
A manóba! Már-már lemondtunk rólad!
Jó hogy visszataláltál. De látom a sebeidet még nem tudtad meggyógyítani!
Örülök szép versednek!
Szeretettel: szisz
Lyza - október 16 2009 19:48:52
Nagyon szép vers!...Gratulálok!...Lyza
Hegyman - október 17 2009 08:38:21
Köszönöm mindenkinek!
Azért már nem ilyen borús a kép! Ezt a verset kb. féléve írtam. De azért igaz. Egyszer fent egyszer lent! Most talán egy kicsit feljebb
Szép napot nektek!
János
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. március 22. péntek, Beáta, Izolda napja van. Holnap Emőke napja lesz.
