|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
(Oximoronos csokor)
Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki, kiégett fű-színre,
De az élet is, mire elvégesül, hasonlón... semmi színre.
Ez így többszörösen legyilkolt örömforrás, a lét végére.
Kínai csokor: „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a.
Színtelen világosság,
Örömnek hiányosság,
A lét vége kezd el,
Mert örökkévalóság.
*
Estére megkopik a szép kék ég is, fakón megy lejtmenetbe,
Nézitek, az új naplementét és ez nem jut az eszetekbe...
Hát még, ha le is bukik a határon... napi elmúlás létbe.
Lemegy a Nap, mint mindig,
Várhatunk még reggelig,
Mert még késő este van,
Alszunk sötét végéig.
*
Napközben sétáltál a réten és a pipacs tüze uralta tájat,
Ahogy meg ideért az este, már naplemente sugallta e bájat.
Aztán ideért az éj ezüstben, így bekapcsoltad a zseblámpádat!
Mozgatott gyönyörűség,
Miből jön az egészség,
Csak vigyázva járkáljál,
Ne találjon nehézség...
*
Ha többnyire a józan eszünkkel cselekszünk, hevenyen dolgozunk,
Szinte pozitívabb az életünk és eredménnyel boldogulunk.
Akinek nincs, az úgyis elárulja magát: „mi nem boldogulunk…”
Boldogan is élhetünk,
Hiszen ezért dolgozunk,
Keresünk magunknak pénzt,
Egy családot eltartunk.
*
Meghívtam egy nőt kávézni, hogy stikában jól kipuhatoljam…
Röpködtek a keresztkérdéseim, de vágy felé nem haladtam.
Később búcsúztunk, de részéről nem volt szívélyes, mert egy pofont kaptam!
Rám ordított, „elszúrtuk az időt, de szexi ajánlatot nem kaptam…”
Félreértés lehetett,
Csak mert a pofon helyett,
Egy puszit vártam volna,
Velem egyet nem értett...
*
Lokomotív mozdonyvezetője szoktam lenni ritkán egy erdei kisvasúton,
Micsoda élmény vonatot irányítani, de van meredek rész a domboldalon!
Hagyom a mozdonykát, hogy egyedül dohogjon, utasokat meg gyorsan leszállítom!
Azon a száz méteren együtt kell feltolni menetben, a szeretett kis-vonatom!
Vezetem a vonatom,
Sebesség nagy fogalom,
Lassan, gyorsan, nem számít,
Időt könnyen hozatom.
Vecsés, 2020. augusztus 6. – Arad, 2023. június 4.- - Kustra Ferenc József - Én írtam oximoron versszakokban, hozzájuk a kínai versformák: poéta-, és szerzőtársam Ghica Izabella Iasmina munkája.
|
|
(Tükör apeva)
Már
Szívem
Téged vár,
Minden, minden
Csupa napsugár!
Csupa napsugár
Minden, minden,
Téged vár
Szívem
Már!
Siófok, 2025. május 8. -Gránicz Éva- |
|
Hívogat a csend... hogy jöjjek, vágy vezérelt szinte esend… hívogat a csend.
Hívogat a csend, csábítónak tűnik, reményem, nem hazugságnak tűnik.
Hívogat a csend... ígéri, hogy emlékezés lesz… heves ígérgetést tesz!
Hív a csendem integetve, mivel más szava nincs, mustrálom nézegetve.
Hív a csendem integetve, arca mosolygó, így ez nincsen ellenemre.
Hív a csendem integetve, majd meglátom mit csinálok, hogy kellemesre…
Az éjszakai alvás, amúgy is ad csendet és az pihentet, szívet-lelket.
Az éjszakai alvás, magában hordoz csendet, pihenteti szívet-lelket.
Az éjszakai alvás, reménytelenséget függeszt, nem gerjeszt… szívet lelket.
A hívó csendben tán’ kellhet hinni, esti alváshoz ekkor sem kell -minek(?)- inni.
A hívó csend, nagyon csábos, elámító, szeretet-erővel belekábító…
A hivő csend a vágyakozó békés csend vágyva integetve, hevesen esend.
*
Igaz tán’, hogy a
Csendes hit, csodákra kész?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy ki hisz,
A menyországba kerül?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy hegyet
Bátorság mozgatja meg?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy jövő,
Jövő hiány, kesergés?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy lélek,
Hajnal a megtisztulás?
Hitben csend, csak vár.
*
Igaz, hogy a csend, a békekövet?
Igaz, hogy szeretet… békekövet?
Megyek is... lepacsizok a csenddel,
Ráhallgatok ezennel… vár tán’ földdel?
Vecsés, 2022 február 17. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
|
|
(Septolet)
Fájdalmak,
Könnyek csurognak,
Szúrva remeg,
Sóhaj lebeg.
Árnyék gyűrűzik,
A Nap vérzik,
Élet dolgozik...
Siófok, 2025. május 3. -Gránicz Éva- |
|
Hétköznapi pszichológia…
(senrjon duó)
Mosolyod, nem világít,
Közös lét vágya, csak elámít.
Mosolyod… fagyott.
Látom, lelked jéghideg,
Látom, tekinteted sem meleg.
Az is megfagyott.
*
(tíz szavas duó)
Visszaemlékszem én még, jó régre,
Kapcsolatunk már régen meghalt vicceire.
Emlékszem még, mennyi időt vesztegettem rád…
De, mindenbe beleszólt anyád…
*
(senrjú duó)
Lehetett volna
Nekünk akár másképpen?
Gondolom, hogy nem…
Veled akartam,
Hosszú életet élni.
Most meg szenvedek.
*
(HIQ duó)
Kitépni
Szívemből hogyan?
Emlékek…
Megmaradt
Emlékek élnek…
Megmaradt?
*
(septolet duó)
Rossz szemedbe nézni,
Magamat kell védni.
Tovább kell élni…
Szétnézni,
Misézni.
Mindent másképp,
Mindenképp.
*
Egy biztos…
Rajtam nem múlt… biztos.
Lelkem cakkos!
Előre megy idő,
Levegő…
Fojtó,
Elfogyó…
Vecsés, 2024. október 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában.
|
|
6) Eldar Mansurov - Taleyim - YouTube
A szél hozott össze....
Szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaróltál.
lehet véletlen vólt,vagy talán akarat
azt gondóltam az Isten küldött mellém,
hogy boldogítsad szomorú napjaimat
Megszerettelek jobban mint soha mást
megmutattad az élet boldogabb oldalát
azt gondóltam nekem végső állomás.
Tudtam,hogy nem vagyunk egyformák
elnéztem neked többet mint gondólnád
remélve,hogy értékeled hűségem hozzád
Önzetlenül szerettelek amit nem tudom,
hogy neked mit jelentett mert soha nem
tudtam eligazodni furcsa természeteden
Mindíg úgy éreztem valami van mögötted
amit titkon őrzöl,senki nem tudhatja meg.
Bántott,gondóltam egyszer majd kitárod
Lázassan öleltél, szenvedélyesen szerettél
élveztem minden égő, vágyódást benned,
amit kimeríteni nálunk, soha nem lehetett
Idővel rájöttem te sem vagy külömb mint
a többi,mikor kezdted unni az egyhangú
ütemet,mindent kifogásóltál amit lehetett
Akkor már tudtam,semmi nem tart örökké
mikor egy nap azzal jöttél szabad akarsz
lenni mint a madár,amit nem köt semmi már
Nem mondtad meg az igazat,neked már
van valakid akivel újból kezdesz egy flörtöt,
aki még nem tudja az igazi csaló ösztönöd.
Elmentél,de nem vittél el mindent,magaddal
itt hagytad bájos mosolyod,illatod amiket
megtartok emlékbe ameddig csak tudok.
A szél hozott össze,ami pár évek múltán
széjjel fújt minket örökre,nem gondólván
milyen mély nyomot hagyott érzelmeimbe.
|
|
Balcsi partján fűben selymesen...
Remegek, hol a csók féktelen.
Fűzfa lombja takar,
Testem téged akar...
És a vágy, víznél is végtelen.
Szellő simít, te puhán, s jobban,
És nyelved érint... nyögök halkan.
Tó suttog, csók hevít,
Csípőm ívben repít...
Karod ölel, s már nincs
múlt, most van...
Ringat a nyár, a part morajlik,
A bőrünkön verejték fénylik.
Forrón ölelkezünk,
Egy ritmust ver szívünk...
Hangom, parton messze visszhangzik...
Siófok, 2025. április 30. -Gránicz Éva-
/Írtam: romantikus LIMERIK- ben, a “ Balaton partján...1.” című versem átirataként./ |
|
Emlékezzünk !
Elmentem mellette némán,
szivem dobogott,nem nézett rám.
Rég volt,csak emlék maradt rám.
mosolyát,mintha ma is látnám.
Emlékszem egy régi szép nyárra,
hangosan nevető, bohó ifjuságra.
Valamikor volt,vágyó szerelemre,
arcokrol legördült,könnycseppekre.
Hamar elillant,boldog szerelemre,
kihűlt vágyak,szomorú fájdalmára.
Valamikor egy szép, szőke lányra,
kinek én voltam a boldogsága.....
Az első hosszan tartó,édes csókra,
gondolatban elfojtott,kivánságokra.
Emlékezzünk,.....azt amit érzünk
azt, amiért titokban, hosszan vérzünk.
|
|
Hableány
Habok közt suhan,
tündértestű csillanás.
Tó leánya ring.
Hableány éji sötét vízen úszva ragyog, vele álmot hoz, s tündöklő árnya lobog.
*
Róza
Szél ölel, mint ő,
régi nyarak emléke.
Róza visszanéz.
Róza derűvel suhant, ringott csendben a fény, szíve lopódzó idő, benne múlt, s remény.
*
Kelén
Füstcsík az égen,
Kelén zúgó múltat hord.
Koronás álom.
Kelén a gőzben suhan, múltja a dal ami él, időt hasítva halad, s emlékezik, beszél.
*
Thetis
Vihar közeleg,
Thetis teste feszül már.
Villámok között.
Thetis a habban siklik, zúg már messze vihar, szélbe nevetve tör át, s nem remeg soha kar.
*
Sissy
Királynői lég,
csipkés árnyék csónakján.
Sissy még hajóz.
Sissy gyöngyös vitorlát feszít, smaragd habokat hasít.
*
Tündér
Esti párában
egy tündér járja útját.
Követi a hold.
Tündér a fátyolos éj selymén suhan át nesztelen, hold kiséri, amint csillámokat hint szelíden.
*
Brutus
Acélcsönd suhan,
árnyéka borzol vizet.
Szél hűsen simít.
Brutus égi sugár alatt úszik a tájban, a víz kék palotáját hasítja, büszkén, bátran.
*
Izsó
Táncot lejt habban,
ősi illatot hoz át.
Nyári reggelen.
Izsó szélbe feszülve suhan, vitorlát dagasztva rohan.
*
Csongor
Távot fürkésző,
fénylő gerince hajnal.
Balaton sóhajt.
Csongor fénylő gerincű, büszke hajó, Tündéjét, szerelmét keresi ki oly ragyogó.
*
Csobánc
Partok közt lebeg,
mint dombokból nőtt álom.
Szőlők illata.
Csobánc, büszke hajó, múlt zúg vele méltón, mint a szó.
*
Szent Miklós
Télben is ringó,
védelmet hord a habon.
Csend imádkozik.
Szent Miklóst útjain a fény viszi, csendben a menny figyeli.
*
Echo
A hang visszaszáll,
testén keresztül víznek.
Hallgat a mélység.
Echo szelíd habon száll, s visszhangra talál ma, zene kél vele -méla.
Siófok, 2025. május 3. Gránicz Éva-
Írtam: Senrjú és leoninusban |
|
Pacsirta hangja
Ébresztőt fúj. Hőség van.
Ma derűs nap lesz.
*
Ébredő reggel,
Madárcsicsergés köszön!
Simogató szél.
*
Tollászkodnak a
Fészekben a kiscsibék.
Anyamadár holt.
*
Pirosas pipacs
Sereg uralja mezőt!
Kék ég alatt, sas.
*
Gólya ebédet
Keres, ma még nem evett.
Fiókát etet.
*
Gólya most éppen
Szabadnapos, nincs munka.
Gyerekkihordás.
*
Fecske lakása
Az eresz alá készült.
Csicsergő szülők.
*
Napnak sugara
Befedi selymes rétet.
Madártrillázás.
*
Faág csicsereg.
Madarak. Örömzene.
Fülnek kellemes.
*
Cinke fölrepül
Fára és dalolászik.
Meleg boldogság.
*
Madártrillázás,
Szélmalomharc a csenddel.
Tűző napsütés.
*
Holdtáncot mutat
Az éj közepi sötét.
Dróton, madarak.
Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc József - íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban.
|
|
Hangod zenéje kísért minden álomba’,
Suttogó szavaid bársonyát kutatva.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Pillantásod fénye bennem lobog,
Mint csillag, mely csak nekem ragyog.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Illatod elringat, bódít, felemel,
Veled lélegeznék minden éjjel.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Érintésed ösvényét követném,
Bőröd melegében otthonom lelném.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Szívdobbanásod lüktet bennem,
Te vagy a végzetem, menedékem...
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Siófok, 2025. április 26. -Gránicz Éva– |
|
Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
Még szeretlek… meg még szeretlek!
Lehet együtt élni?
Boldogságban félni!
Forró csók naponta… szeretlek…
Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
Szíved szaván én is merengek.
Lehet együtt élni,
Nem kell már csak félni.
Csókjaidért mindent megteszek.
Pihenjünk együtt az ágyunkban,
Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
Napjaink csókosak,
Szemeid csábosak…
Szemed tükröződne ágyunkban…
Jó veled bújni ágyikóba,
Szívem dobban, mint halk muzsika.
Karodban elcsitul,
Bennem a vágy felgyúl.
Veled élni... ez volna csoda.
Sok csók és benne vagyunk nyárba…
Együtt merülnénk nagy álomba…
Tudom, ez kell neked,
Megélném ezt veled!
Együtt élnénk boldogan… még ma!
Álmokba bújnánk nyár hevével,
Ölelésben remény szelével.
Itt vagyok, csak neked,
Egy a sorsom veled.
Legyünk boldogok… örökléttel.
2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.
|
|
Babarózsa:
Pici, kis álom,
szirom közt csönd pihen meg.
Ring a hajnalban.
*
Bölcsőben, pirkadat ölében, álma se rebben.
Csipkerózsa:
Tüske mögött szép,
vad bokrok közt piroslik.
Álmot őriz még.
*
Erdőszélen rejtekez, tövisek közt ébredez.
Tearózsa:
Illatban fürdik,
teáscsésze peremén.
Napfény üldögél.
*
Illata édes gőzben, szirma lebben a légben.
Labdarózsa:
Gömbbé zárt titok,
sziromcsokrok suttogják...
Ne bonts ki hamar.
*
Gömbölyded szirmaik zsongnak, titkok kibomlanak.
Bazsarózsa:
Régi udvarok
mályva színe fölsejlik.
Szellő hímez rá.
*
Ódon portán, múltat ringatja, lágyan omolva.
Pünkösdi rózsa:
Május zsoltára,
telt virágban szól az ég.
Ünnep hull alá.
*
Mennyei pompa, ünnep csókja, nyílik a holdra.
Legényrózsa:
Nyár hevében ég,
a kert sarkában lángol.
Bátrak virága.
*
Tűzpiros lángja lobban, mikor a nyár berobban.
Futórózsa:
Tüskés indái,
falra szőnek meséket.
Rózsa útja szép.
*
Falon kapaszkodva nő, szirommal a szívre lő.
Vörös rózsa:
Vörös rózsa nyíl’,
szirmán a vágy szótlanul.
Szív is lángra gyúl.
*
Vörös rózsa lángja, a szerelem szép virága.
Siófok, 2025. április 25. -Gránicz Éva-
/Írtam:Haiku és leoninus-ban/ |
|
Balaton partján... 1.
Balaton partján, hol a csend ölel,
Selymes a fű, s szél csak nekünk felel.
Fűzfa árnya rejt el a világtól,
A testedhez simulok a vágytól.
Közel hajolsz, forrón perzsel csókod,
Nem marad szó, csak reszket sóhajod...
Kezed remegve talál rám újra,
Égek, mint a tűzbe dobott rózsa.
Simogatásod a vágy nyomán fut,
Mint hullám, mi nyaldossa partot.
Vad ölelésbe olvad a lelkem,
Mohó tested, a testembe rejtem...
Csak mi vagyunk, a világ elpihen,
S én beléd írom magam szüntelen.
Nap nádas mögött félve bújik el,
Míg szerelmesen bennem veszel el...
Siófok, 2025. április 30. -Gránicz Éva- |
|
(leoninus trió)
Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem,
A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem.
Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám.
**
(tízszavas trió)
Úgy érzem, csapdában él lelkem...
Jézus, el ne engedj engem.
Szerelem, lábam nyomod járja,
Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa.
Szeretlek, te vagy a csillagfény,
Veled lesz mindenem… mániás remény.
Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat.
|
|
Nyelvemmel a nyelvednél fogva húzlak,
Finoman megszorítasz, megharapsz,
Ajkaink párhuzamosan sétálnak,
A szerelmet kezded kóstolgatni és érzem, akarsz.
Erósz szórakozni akar
A lelkemmel, a testeddel,
Ajkammal, bokáddal, comboddal, félénk faroddal,
Te megkarmolsz, én megtéplek és képes vagyok szétszakitani téged!
Ösztön a könnyekben és párákban,
Ami téged háborgat és engem éget,
Nyalom és szürcsölöm borzongásaidat,
Egyedül nincs semmi értelme, hogy kiáltsalak téged.
Gyerünk: ó, á, í, figyelmeztetés!
A középpont a középpontban van,
Csak egy célt akart elérni:
A meglepetésnek minden mozdulatban létfontosságúnak kell lenni!
Erósz csiklandoz és csipked,
A ritmus keresztirányú
És apály-dagályban minket mozgat,
Az arcomat és a te hátsódat, mondva: be szép fonákú!
Az erő lendületben van,
A test azonban megtartja nyugalmát, állapotát.
Egyszerű hullám egy impulzusból, ami
Örökkön kiegyensúlyozza a két egyenlő rész súlyát.
Te vagy az enyém, én a tiéd,
A láng az életerős tűzben,
Jóban vagy rosszban,
A szeretkezés végre...azonos arányban!
|
|
Arról álmodtam, hogyan hajolnak a fűzfák,
Hogy megérintsék a patak arcát?
Közelben egy ház volt,
Ablakainak párkányán, a magányban csendes virágok.
Kint nagyi magában motyogott,
Egy kisfiú a karjaiban aludt
És a szél, lekaszált fűillatot hozott.
Egy csillag az égből előbukkant és kimagaslott.
Az anya, óvatosan a lejtőn jött
Kedves mosollyal, remegő édes mellel.
A csecsemőt hazavitte,
Hogy tiszta párnákon, álomba fektesse.
Sóhajtva, imádkozva meghajolt nagyi,
S a fűzfák között lenyugodott a nap.
Lassan magával vonszolta botját...
Álmodni ment és suttogta: holnap , majd holnap.
|
|
Hétköznapi pszichológia… SMS -ben!
Megérkeztem, indulok hozzád, de velem majd ne ingerültösköggyé…
Ha lehetne, akkor inkább jó nagyon örömmel hülyéskedösköggyé…
Ha lesz vacsora, pörkölt-nokedli, föltétlen hagyományoskodoljá…
Utána meg szeretnék egy nagy sört, hogy pótlón sörösködhessek hozzá…
Képzeld a munkát rendben elintézgettem, pénzecskét keresgetőztem…
Megyünk is ügyvédecskéhez, pénz nuku, jó becsapáskodtak engem…
Gyereket is fektesd le időben, adja neki kenyeret…pálinkásocskást!
Te készülj, pörkölt után téged eszlek... előtte lefele gyors ruházkodást!
Vecsés, 2025. szeptember 27. – Kustra Ferenc József
|
|
Egy teáskanál égszínkék,
Egy csepp meleg tiszta lélek,
Egy finom fűszál,
Egy csipetnyi csillagpor,
Egy gyűszűnyi vidám nevetés,
Egy kis töredék álom,
Egy kevés szerencse,
Tűzzel énekelt dal,
Egy fuvallat szellő,
Lágy rózsaszirmok,
Arany és ezüst szikrák,
Egy simogató suttogás,
Egy ragyogó harmatcsepp,
A szerelem fehér éjszakája...
És forralj itt mindent sokáig
Az élő tűzön, szentjánosbogarakkal,
De nap mint nap légy mértékletes
És csak egy cseppet vegyél a varázsitalból.
|
|
Az égen vitéz űl dideregve,
Vállán köd-palást, csillag-seregbe’.
Orion neve, Nimród híre,
Zeng messze földre, tenger fölébe.
Öve három fényes csillagból,
Mint harcos övcsat régi kardból.
Alnitak, Alnilam, Mintaka,
Égi arany szikrázik rajta.
Mutat keletet, nyugatot is,
Szélnek, s hajósnak vigasz ez is,
S a vándor ég, midőn sötétlik,
Útjukat a népek tőle kérik.
Szóló költemény Gízának köve,
Piramis orma mutat feléje.
Nagy Vadász, nyulat űz télidőn.
Kutyákkal az örök csillagmezőn.
Az égi bölcsőhely méhében,
Új csillag születik, M42 ködében.
S amíg világ, ég és hold kering,
Orion őrzi, amitől idő elring.
Siófok, 2025. április 28. -Gránicz Éva-
/Írtam: csillagászati ismertetőként./ |
|
Magányomban ülök az erdei -régi- padon, bár nézem… itt ül velem magányom.
Jólérezheti magát velem, mert eldőlt és most a feje pihenget az ölemben.
Mondhatnom, hogy ettől az idilltől megnyugvódott lelkem, de erre nem jár az eszem.
Csak nézek ki a fejemből és nem moccanok, magányom meg néha kérdi, mormogok?
Ugyan mit Te tudattalan, magad jólérző marha, nem értesz engem… vagy Te balga.
Fájó, üres, múltam három percenként megjelenik, hogy… előttem nem jeleskedik!
A lelkemnek tetszik, hogy szín' az erdő, de, hogy lenyugosszon, ahhoz nincs elé erő!
Érdekes, hogy az eddig volt minden zöld múlik, a sok-sokféle szín meg előtűnik!
Tetszik, de nem nyűgöz le, lelkem szenvedése meg magányom a vég közelgő jele…
Vecsés, 2024. július 25. Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként.
|
|
/”Érzem semmi vagyok, de mi lehetnék?” című versre reagálva. /
Ne hidd, hogy semmi vagy, ki így tud érezni,
Szavakban égő tűz, az nem tud vérezni.
Te vagy a bíbor, s nem csak esti köntösön,
Fény vagy, ha halvány is - de itt vagy, s köszönöm.
Lehetsz sugár, ha nem is tűzőn ragyogó,
Mécses is melegít, ha fázik valahó’.
Lehetsz fa az erdőn, ki csendben álmodik,
Gyökérrel tartja meg, mi mást ledönt a hit.
A megalázás mélyén kincs a lelked ott...
Hisz ki szenved, érez, s érezni... alkotott.
Nem győzhet le az, ami bánt - csak más ruhát vesz fel,
De te légy az, ki magát újra-újra felemel.
A húsvét hétfő múlt, mint minden rossz idő,
S a holnap rejt csodát, nem csak sötét erő.
Ne várd nagyon kaszást - várj inkább egy mosolyt,
Mitől a szív csendben újra dobog, egy szót...
Mert vagy - és ez elég. És több vagy, mint hiszed,
Kicsiny láng, de olyan, mely világot vihet.
És ha úgy érzed is: ez csak gyenge remény,
Tudd, hogy most neked szólok - hiszek benned én!
Siófok, 2025. április 23. -Gránicz Éva-
Írtam: egy poéta társam vigasztalására.
|
|
Láthatnám drága asszony-Fanni?
A hódolatom kifejezni.
Kézcsókommal lepném,
Sőt, nagyon szeretném…
Baráti közeledés… Fanni?
Magácska özvegységbe leült?
Így léte tán’ nem jól sikerült.
Én boldoggá tenném,
Huh, nagyon szeretném…
Lelke még talán nem csendesült?
Elhatárolódó Asszonyom,
Életem, magával akarom…
Boldogok lehetnénk,
Boldogságba mennénk…
Baráti közelség… ó, Fanni?
Vecsés, 2023. december 26. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
|
|
Szasz! Én leszek csábítód, Ella,
Ne rebegj, nem leszek én béna…
Gyere vacsizzunk meg…
Jólesett? Desszert meg…
Ülj le bátran… már foglak Ella!
Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró!
Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó!
Vacsorád fenséges,
Desszerted veszélyes...
Fogni csak az tud, ki hódoló!
*
Félsz? Egyesítsük lelkeinket,
Száj, szájba… ne mozogj, se tetet.
Amígy ezt nem lehet…
Ölelj, add szemedet.
Jó, ha rám tapasztod testedet!
Nem félek, csak érzem szívedet,
Szavak nélkül tudom, mit lehet.
Ha szemed rám talál,
A világom szétmál.
És magamhoz húzom testedet.
*
Befúj a szél az ablakomon,
Párnám harapom… haverkodón!
Téged kén’ megenni…
Húsodat csókolni…
Minket fúj a szél ablakomon.
Te vagy, ki elcsavart a szélben,
Simogatón, de nem is félszen.
Jöjj hadd harapjalak,
Karomba zárjalak!
Szívem tárva... ott lenni éden!
*
Felkérlek tangózni az ágyba,
Őrületbe űzlek… a vágyba.
Közben beszélgetünk…
Képek, miket élünk…
Egyénileg süllyedünk vágyba!
Táncba hívsz, mily’ csábító szavak!
Majd ringunk, mint vízen a csónak.
A szóval is ölelsz,
Karoddal átölelsz.
Őrülté tesznek égő vágyak!
*
Asztalon volt, megszólalt telód!
Szemedben volt, hogy kár… Akarod!
Külföldön volt… megjött
A férjed, itt… lökött!
Lelkünk együtt… tangó! Tagadod?
A telefon tévesen csörgött,
A férjem már rég elköltözött.
Én nem vagyok ravasz,
Most jön egy új tavasz.
Nem tagadom, lelkünk összejött!
Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta!
|
|
Kedveském, kis szerelmem Judi,
Vágylak puszilni, simogatni…
Ülhetnénk a fűbe,
Álmosan… el dőlve.
Rég jártál erre… nincs valami?
Kedvesem, nem feledlek soha,
Szívem nem lett másé, nyugodj na!
Fűben majd heverünk,
Álom-nyugtot lelünk.
S a szélben zeng szívünk dala.
Kedveském, kis szerelmem Judi,
Írd meg, nem kell nekem aggódni!
Hiányzik szép lelked,
Hiányzik sok eszed.
Jöjjél már, ne kelljen aggódni!
Kedvesem, nem hagylak el téged,
Csak az élet sodort el tőled.
De eszem, lelkem él,
S ha írok, azzal kél.
Jövök, újra ott leszek veled!
Kedveském, kis szerelmem Judi,
Vágylak kicsim… fogsz megérkezni?
Nagyon el vagy tűnve,
Kettőnknél: kihűlve?
Hiányzol, szerelmetes Judit!
Kedvesem, csak csókomat várod,
Szívemben a lángot meggyújtod.
Ne hidd, hogy eltűntem,
Tűz most is ég bennem.
Lelkemben élsz, újra láthatod...
Vecsés, 2025. március 21. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. A páratlan versszakokat én írtam, a párosokat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
|
|
|
|
Ma 2025. október 29. szerda,
Nárcisz napja van.
Holnap Alfonz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
