|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
Szeretni bolondulásig…
Szeretni nem csak tudni kell, de szeretni való pár is kell.
Ha tudsz igazán szeretni, a párod is meg fogod lelni!
Akinek nincsen erre vevő párja, (ő Indiában!) az egy pária.
Mindenkinek rá vevő párja... csak be kell lépni a hatósugarába!
Lehet, hogy van kelet-Brazíliai pampákon párom... De szép álom…
Ne keresd párod pampákon! Közel is van, nem hetedhét határon…
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József- írtam: leoninus sorokban a páratlanokat. Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam a páros tízszavasokat, leoninusban!
|
|
Nem láttam lápot,
Sem tengert és lagúnát;
De tudom, milyenek a bogáncsok,
És hogyan születik a hullám.
Nem beszéltem Istennel
És nem mentem a mennybe,
De tudom, hol a helye,
Mintha meg lenne jelölve.
-----------------------------------------------
Félek attól, aki keveset beszél -
Félek a Hallgatagtól -
Még a beszédest le tudom győzni -
A fecsegőt távol tudom tartani magamtól.
De az, aki a szavakat mérlegeli,
Amikor mások - szavakat elpazarolnak,
Félek - és óvatos vagyok...
Ő az Ember, őt neveznek Kiválasztottnak.
-----------------------------------------------------------
A szív az első örömökre vágyik –
Aztán a gondoktól és szükségletektől mentes életre –
Gyógyító mindenféle gyógyszeres lágy keverékre,
Melyek enyhítik és gyógyítják a fájdalmas szívet.
Azután, békés és édes álom –
És, ha imája meg lesz hallgatva
Attól, akit keresztre felfogott a szeg,
A szabadság választása az: úgy haljon meg, ahogyan őmaga akarja.
|
|
907. július 4.
Sötét felhő gyűlt nyugaton,
Frank sereg jött haragosan.
Luitpold mondta, s kardot von:
“ Magyar fajta mind pusztuljon!”
Vér hullik ott, hol a Duna folyik,
Árpád népe nem futamodik...
Papok áldják a vas-sereget,
Bíborban fölzendül az ima.
De a magyar csak csendben figyelt,
S nyilaz, ahogy nem látták soha.
Vér hullik ott, hol a Duna folyik,
Árpád népe nem futamodik...
De fent a Duna partjainál,
Szem villant... sok gyors paripánál.
Árpád fiai, hős vezérek,
Csak lesben álltak és figyeltek.
Vér hullik ott, hol a Duna folyik,
Árpád népe nem futamodik...
Szikrázott a nyíl, a kard suhant,
Magyar vitéz száz bajort lemart.
Könnyű lovas, sebes, fürge,
Mint vihar jött és már messze...
Vér hullik ott, hol a Duna folyik,
Árpád népe nem futamodik...
Cselt szőttek, lest vetettek rájuk,
Néma éj bősz halált vitt rájuk.
S mikor virradt, nem voltak hercegek...
Csak holt testek... s a percek csendesek.
Vér hullik ott, hol a Duna folyik,
Árpád népe nem futamodik...
Hajók serege Duna habján,
Semmi lett, égett fahajóján.
Magyar íjász a parton lesve,
Lángba borítá mindet estve.
Vér hullik ott, hol a Duna folyik,
Árpád népe nem futamodik...
Három nap, három éjen át,
Rettegés volt, csak az étek.
S mire hold leszállt a tájra,
Csend lett és örök emlékek.
Vér hullik ott, hol a Duna folyik.
Árpád népe nem futamodik...
Szállt hír, szerte Európán át:
“Nem törjük meg az Árpád honát.”
Pozsony alatt dőlt el sorsunk,
S ott lett szabaddá a múltunk...
Siófok, 2025. július 10. -Gránicz Éva- |
|
(haiku csokor)
Villám tép eget,
rés nyílik a semmibe.
Valami figyel.
*
Jég kopog halkan,
mint régi emlék az ajtón.
Senki nem nyitja.
*
Ég sikolt jéggel,
földön pattog... dobverő.
Veri a búzát.
*
Lepkeként fekvő,
gabonaszálak sírnak.
Nem lesz aratás.
*
Fák meghajolnak,
vitustáncot jár a szél.
Házak közt üvölt.
*
Villan az éjben,
csontig hatol a dörgés.
Árnyék is remeg.
*
Zubog az utcán,
csatornák túlcsordulnak.
Víz viszi nyarat.
*
Ég kettéhasad,
tűz csúszik le az égből.
Világvége szól.
*
Szél erősen fúj,
üvölt, tombol, falat bont.
Mint végső parancs.
*
A fák repülnek,
mint szárnyatlan madarak.
Többé nem virul.
*
Siófok, 2025. július 8. -Gránicz Éva- |
|
Kihűlt szerelem…
Párátlan ablak előtt állok,
Könnytelen szemmel, ott csak várok.
Gyűrűd kezem… éget
Már nem kell mesédet…
Tény… még egy kicsit ácsingózok.
Rálátok a tájra, szép sármos,
Sötétben látom város álmos.
Kicsit könnyes szemem,
És lehetetlenem.
Köd lett, szél is fúj, ő is álmos.
Megfordulok, szobám oly’ hideg,
Itt hagytál, igy már minden rideg…
Kopasz fáknak van köd…
Érezném a bőröd…
Visszatart, hogy szíved jéghideg!
Vecsés, 2024. március 24. -Kustra Ferenc József- íródott: Takács Mária poétatársam azonos c. versének átirataként az engedélyével, romantikus LIMERIK csokorban.
|
|
A rózsaszín város
Keskeny szurdok a város bejárata,
Nézünk... tátva marad az ember szája.
Sziklafalakon, hol a fény úgy csorog,
Mint álomképek, a múltból itt ragyog.
Mózes sújt sziklára, s víz fakad áldva, hűs csobogás zubog, szomjas nép issza.
Kincsesház ragyog... titkos aranykapu,
Arca kőben, fenséges varázslatú.
Rózsaszínű fényben a múlt szól hozzánk,
Ez nem lehet igaz... lépteink súgják.
Oszlop és párkány, kőből faragott csuda... mintha istenek építették volna.
Kőbe vájt csatornák zúgnak halk szavakkal,
Víz fut rejtett úton, századok zajával.
Kolostor magaslik, szirtre emelt csoda,
Szebb mint a Kincsesház rózsás homloka.
Álom ez csupán, vagy tán’ örök üzenet, mit a homokkő írt a szelek helyett?
A római színház még őrzi a zajt,
Hol nevetés zengett, hol a szónoklat.
Volt itt karaván, selyem, tömjén illat,
Kereskedők szíve itt lüktetett, dobbant.
Petra ma hallgat, de mindent elmesél, szívünkbe vés, míg az idő mendegél.
Siófok, 2025. július 4. -Gránicz Éva- |
|
Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán, a pénzéhesek okán, ez hírekben napi téma!
(3 soros-zártükrös trió)
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak EURÓ milliárdok,
Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél milliók az elhullók…
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak EURÓ milliárdok.
Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már… meg magányos anyák és hadiárva gyerekek tömkelege…
|
|
A halott völgy...
Halott völgy neve,kopár vidéknek,
Hol nap melege,ötvenet mérhet.
Szikla hegyek ritkaságba mennek.
Csúszó,mászók,életveszélyesek !
Szépsége van ennek a vidéknek,
Naplemente szineinek,és az éjnek.
Éjnek,csilagai olyan közek vannak,
Úgy érzed,megfoghatnád azokat.
Kiszáradt minden nagy hőségben,
Jaj annak, ki erre jár felkészületlen.
Kisebb sziklák,vándorolnak minden
Éjjel,nyomaikat megtalálod reggel.
Természet felejthetetlen világa ez,
Ami sokféleképpen mutatkozik meg.
Hol májusban is hóviharok vannak,
Máshol mindent feléget a tűző Nap.
Bejártam egész világot,nem találtam
Sehol ennyi érdekes változatosságot.
Természet földünknek,értékes kincse
Ha nem vigyázunk rá,elveszik örökre
Ágoston Tibor
|
|
Megérkezett a várva várt kis csalogányom!
Hiányzott a dala már nagyon.
Menetrend szerint jött időben,
Nálam bérelt helye van a fatetejében.
Első nap kicsit félszeg volt, még gyakorolt, akadozva szólt a nóta.
Mára már megkerült az elveszett kotta.
Olyan cifra dallamot rittyentett,
Hogy az álom a szememből azonnal kiesett.
Fránya madár! Egyfolytában jár a csőre
És nem lehet aludni tőle.
Az embert folyton arra készteti, csak őt figyelje.
Nősülni készül megint, hangjával csábítja a fülemüle lányok szívét,
Hátha talál olyat ki elhiszi a mesét.
Végül majd megleli a párját ó szegény balga!
Onnantól kezdve vége a dalnak.
A neve halgass, a csőre lapos,
A fiókáknak hordhatja a kukacot.
Nem fütyörészhet többé kedvére,
Az asszony hordja majd a kalapot.
Négy utódot kettecskén szépen felnevelnek.
Addig tart a házasélet.
S jővőre májusban újra szól a fülemüle ének.
Siófok, 2024. május 10. -Gránicz Éva- |
|
Hétköznapi pszichológiai eszmefuttatás, mert írni jó… meg kell!
(leoninus duó)
Írunk igen könnyű műveket, vagy oly' jó vágyteli szerelmeseket,
Ha sokat írunk, ekkor eleget, ha nem sokat, akkor nem eleget!
Tudom, írás nélkül is értetted, hogy én megértsem a Te tettedet…
Ha szétszakadt a lelkem, fátyla tovább leng, az eszem meg még, csak eseng.
Ha nem írok, akkor nekem ez világvége, az írás meg mindensége...
Ha nem írok, idő úgy is gyógyítja lelkemet, de meghagyja hegemet…
(tíz szavas duó)
Vers a mindenem, dallam és szó,
Tömör igazság, lélekből folyó.
Írás a hazám úgy érzem,
Otthonra talál benne a lelkem.
Vecsés, 2025. január 3. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József -írtuk: 2 szerzősnek. Én írtam a leoninust, a tíz szavasokat Gránicz Éva írta, Ifj. Fehér Péter „Írjatok” c. ötletverse felhasználásával.
|
|
A telihold fénye besurran a házba.
Ott, az összest, akik az éjbe fulladtak a tükör kirázta,
Mind fehér arcú és a mélybe sűlyed,
Amikor a hold előbújik, fényét befogja az ablaknak szárnyas redőnye.
Íme, még fehérebb, olyan lopakodó, mint egy macska,
Mászik az ereszcsatornákon és helyezkedik az ablakokra,
Hosszan csókol, csukott szemet, apró szájat
És a legtitkosabb szerelemben imádhat.
Elhagyva a falut, kitört a síkságra,
Hirtelen lerázta magáról a port, hogy többé szemem ne lássa,
Nyúlként méregette az erdőket, gyümölcsösöket, birtokokat,
Füleit hegyezve, majd a zöld zab vetésen fény sugara áthaladt.
|
|
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák,
Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák…
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák.
*
Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan,
Nép otthon, már csendben szusszan.
**
Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást,
Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást…
Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást.
*
Ló horkant, vágyik zabra, rendre,
Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre.
**
Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó
Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó…
Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó.
*
Tehén bámul setétbe, ház előtt,
Manót sejt, sötét árny mögött.
**
Vemhes patája toporog, híja má’ a társát,
Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást…
Vemhes patája toporog, híja má’ a társát.
*
Patája toporog, társat vár réten,
Reggel jön talán, pótlásként, reményben.
**
Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére,
Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe…
Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére.
*
Gazda hazatér, békére bízza estét,
Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét.
Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek.
A tíz szavasokat, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.
|
|
Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Siófok, 2025. június 27. -Gránicz Éva- |
|
Két hete talán, vagy több is már,
Minden este ablakom elé száll egy kismadár.
Éjféltájt érkezik, felül az ág hegyére,
Megköszörüli torkát és rázendít a zenére.
Szerenádot ád, s míg a Nap elő nem dugja első sugarát,
Addig abba nem hagyja, csőre be nem áll.
Fütyül, trillázik, csattog, cserreg...
visszhangzik az éjszakában a madárének.
Szólózik, konkurenciája nincsen,
Így csak az övé minden figyelmem.
Ágyamban fekszem, hallgatom az előadást.
Arcomon mosoly fakad, - ó ez annyira csodás!
Dalnokok királya vagy!
Tiéd a legszebb ének, ami csak madártorkon kiférhet.
Csordultig tölti meg a szívemet örömmel,
A lelkemet az égig emeli fel.
Kis Fülemülém, édes Csalogányom!
Sokszor gyere még, hangodat hadd csodálom!
De tudom, hogy egyszer nem jössz többé
És az éjszaka újra csendes lesz mint rég.
Akkor is köszönöm, hogy nekem daloltál,
Szürke életembe egy kis színt varázsoltál.
Majd ha újra erre repülsz, pihenj meg nálam,
Ha nem is egész éjszakára, legalább egy nótára.
Siófokon, 2023. május 9. -Gránicz Éva- |
|
Fájó szerelem
hegedülnek,szépen muzsikálnak,
húzzák a nótámat annak a kislánynak.
Ki nem hallja,s talán nem is akarja
és ez az én szivem szomorú fájdalma.
Csak azt tudom,hogy szeretlek téged,
neked adnám a világ mindenséget.Ha
tudnád milyen nagy a szeremem irántad
repülnél mint a galamb utánnam.
Hegedülnek,szépen muzsikálnak,
húzzák a nótáját szomorú betyárnak,
összetört szívvel itatja bánatát,ami
sírba viszi ha nem nyeri el mátkáját.
Múlt az idő nagyon lassan,egyszer csak
az a hír érkezett az örök szerelme valaki
másé lett.És ennek a szomorú hírnek
egy tragikus vége lett....
Temetésre szól a harang,menetel
a gyásznép,viszik a megtört szivű legényt
ki nem tudta túlélni szive fájdalmát
elviszi a túlvilágra szerelme álmát.
Temetőbe sétál egy fiatal asszony
itt,ott meg-meg áll,majd egy sírhoz talál,
kicsordul a könnye,leteszi virágját,
megsimogatja a kereszt fáját
|
|
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.
Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.
Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.
Vecsés, 2023. augusztus 25. – Kustra Ferenc József- Íródott: alloiostrofikus versformában a Balatoni nyárról…
|
|
Fakúlt emlékek
Régi város ahol születtem,
talán legrégibb a Duna mederben.
Elmúltak az évek részletekre
már alig emlékszek.
Csodálkozva jártam körbe a főteret,
meglepődve láttam,hogy
minden üzlet valaki másé lett,
hová lettek a régiek.?
Hová lett a zsindelyes ház ahol
születtem ?
Hová lett a szederfa amiröl
annyit legeltem ?
Hová lett a régi cukrászda
ahol annyi jót ettem ?
Hová lett a fagylaltos bódé ahol
napi vendég lettem ?
Hová lett a morbély doktor
ki húzta a fogamat ?
Hová lett a kovács mester
ki vasalta lovamat ?
Hová lett az a szép barna lány, ki
csábította a szivemet ?
Hová lett a mamája ki megdorgált
engemet ?
Fájó szívvel nézek erre a tájra, hol
a gyerekkoromnak volt
kezdő boldogsága,vidámsága,
csintalansága.
Milyen hosszú úton kellene végig
menjünk,ha mindent újra
kellene kezdjünk, nem lenne
hozzá türelmünk.
Nézem-e tájat, nem siratom vissza,
fájó lelkem vigasztalom.
Visszafordítani semmit nem lehet
Ilyen az élet....
|
|
Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba…
Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona?
Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona?
*
Rövid élet is lehet, taroltlan…
Hosszú élet is lehet, társtalan…
Az életem végét én sem ismerhetem.
Az élet továbbiját, megismerhetem?
*
Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell,
Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel…
Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában.
|
|
De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly’ hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.
Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.
Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.
Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.
Siófok, 2023. augusztus 18. -Gránicz Éva- |
|
Eddig is az őszben voltunk, de nem volt igazi… de ha lecsap az igazi!
Reggelre órát kellett visszatekerni, ébredtem, ettem mentem ezt tenni.
De kinéztem az udvarra és látomásom ködben úszott, szél nem fújódott…
Köd volt igaziból, de még csak kisiskolásnyi… lesz ez még öreg nagypapi…
Bejelentem hivatalosan, vártuk az őszt, ma reggel itt volt… hivatalosan!
Borústalan az ég-boltja, napocskánk űzve süti…kilencre csak maradéka!
Mesélem, hogy... volt-éjszaka ide rongyolt, de ő sem látott ködöt, mi itt lakott.
Ez igy érdekes idővéglet, este a köd még sehol, az éjszaka meg tombol…
Másik idői síkban reggelre –éji setétben- köd érkezett legényesre.
Már-most kilencet ütött a gongórám, tiszta a levegő, nincs szél, de csend… az ám!
Immár ködben ahogy megnéztem az udvari hőmérő… három fok nem esendő…
Most néztem még igy kilenc után, még csak plusz négy... épp, hogy kilenc után…
Megállapítom, hogy ez bizony nem volt vad bevonulás... tudom, hogy csak-is lesz más!
Vecsés, 2025. október 26. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként az őszi természeti fordulatokról, alloiostrofikus versformában.
|
|
Álom tör, a szív még él,
Fény süllyed, az árnyék kél.
Kínunkban sehol sincs part,
Hajóként visz akarat.
Felhő nyílik, fény ragyog,
Szív ha békés, tiszta ott.
Mosolyogva nézd a bajt,
Csendes szélben hold is hajt.
Siófok, 2025. május 31. -Gránicz Éva- |
|
Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl…
Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan.
A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott!
(Haiku)
Sűrű csend reped,
Rossz sors árnya lép elő.
Egy lövés dörren.
*
Bú emelkedik,
Emberiség zuhanás.
Lövés csendbe hull.
A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut.
Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát.
Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete!
(Hiaku)
Szerelem immár nincs,
Vadász néz varjukat némán.
Sötét már az égbolt.
*
Varjak közt nagy zaj van,
A szívekben néma vihar.
Nem jön már a holnap.
Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor…
Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek…
Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap.
(Senrjon)
A roppant ködös úton,
Kérdések rágják szívet, lelket.
Misézik a pap.
*
Sebekből kinő a hit,
Szív vezérel, nem a félelem.
Sarjad a remény.
Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség?
Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal.
Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe…
(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a)
Változni kell embernek,
Hazugság hull, mint pelyhek.
S a közöny mégis itt nyom,
Éhség, harc: mindez szívnek...
*
Kővé dermed... szívdobban,
Szél visít sárga porban.
Remény ül sápadt csendben,
Nap sír vértakaróban.
Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat.
Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb.
Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg…
(Tíz szavas)
Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog,
Hajnalban a szív fájva dobog.
*
Éj suttog, a csillag mesél,
Hajnal jön, minden másként él.
Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában.
|
|
Tavaszi szél:
Szirmot sodor el,
illatot hint a kertben.
Nyílik a remény.
*
Nyári szél:
Perzsel a napfény,
árnyat simít a bőrön.
Szellőnyi megváltás.
*
Őszi szél:
Sárguló lombok,
szél viszi a nyár ízét.
Csend ül az úton.
*
Téli szél:
Jéghideg táncban,
hópelyheket forgatja.
Csillan a csendben.
Siófok, 2025. május 29. -Gránicz Éva- |
|
Az élet alapja és feltétele
(bokorrímes)
Az elkorhadó faág, elöregedve, nagy zuhanvást leesik,
A tehén hogyha vemhes, idője eljött: gyorsan-gyorsan megellik.
*
(senrjon csokor, fél-haikus lánc szerűen)
Nyáron élet mindig dúl,
De, biz’ vége felé kifakul.
Örök körforgás.
*
Jön az ősz, színeiben…
Megvan szépsége, de van avar.
Örök körforgás.
*
Őszmúlás belehatol
A megérkező télbe… Vacog!
Örök körforgás.
*
(3 soros-zártükrös duó)
Az állatok hol vedlenek,
Hol nagy bundát növesztenek…
Az állatok… hol vedlenek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Végül is majd minden belerohan a tavaszba, szemből,
Mint ember is változunk, de ezt nem verem ki eszemből…
Végül is majd minden belerohan a tavaszba, szemből.
*
(anaforás, önrímes, 10 szavas duó)
Mi emberek, immár várjuk a havat,
Sok síelőnk… lesi havat.
Mi emberek, kihasználjuk a havat,
Szülő, gyermekével hegyoldalba… leszánkázza havat.
*
(Bokorrímes)
Majd tavasszal sokasodás, gyermekvárás, rügyfakadás, lombsarjadás
És igy az élet, erőre kapva megéli, hogy ez új létsarjadás…
Vecsés, 2025. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
|
|
A fekete hajú lány !
( Emlék )
Láttam őtet minden nap,
Egy udvaron haladt keresztül,
Ahol női ruhákat vartak tömegestül.
Jóval fiatalabb voltam nála,
Vagy csak én gondoltam
Piruló ifjúságomba.
Néha a szél felkapta szoknyáját,
Lábai szivemet megringatták.
Tekintetünk. találkoztak naponta
Alig vártam arra a holnapra.
Szemei sokat igértek amikben
Láttam valami félelmet.!
Egy nap egész közel voltunk
Egymáshoz,ölében szatyorral
Amitöl csak fejét láttam mosollyal
Hosszú haja lógott le váláig,
Fekete szemei mint gyémánt
Ragyogtak, bennük láttam magamat.!
Szomorú fordulat volt egy napon
Nem várt esemény történt azon.
Odajött ahol én dolgoztam,
Valamit tőlünk kérni,rámnézett,
Soha nem felejtem el azt a
Pillanatot,mikor megpillantottam
Mellén a sárga csillagot !
|
|
|
|
Ma 2025. november 13. csütörtök,
Szilvia napja van.
Holnap Aliz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
