|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Anyád nem várt, nem szeretett
nem ünnepelte jöttödet
téged is fiúnak vártak
nem nyafogó, sírós lánynak.
Nem ringattak, nem szoptattak,
nem becéztek, nem altattak
mégsem lettél hideg, kemény
mások adtak neked reményt.
Voltak, vannak, kik szeretnek
s ha így lett, többé nem felednek
ember lettem, büszke s igaz
örökké lázadó kamasz
ki nem nyugszik bele a napba,
a mocskosba, az igaztalanba
hisz, mozdul és valóban tehet
félresöpörhet érdekteleneket
minél fájóbb és rútabb e világ,
minél több gonoszat, rosszat lát
annál inkább csak dacol, lázad
és jól megmutatja mindenki másnak…
De ha mély csendben, magában leül
elszomorodik menthetetlenül
bármit csinálhat, ez már csak így marad:
lelkéből hiányzik egy óriás darab:
anyai szeretet, gondoskodás
s feltétel nélküli elfogadás.
Azt hiszi az ember, hogy menthető,
hogy ez idővel mind feledhető
mégis csak az maradsz: egy durcás gyerek
ki nem kapta meg a Szeretetet.
Csak ott álltál, s hogy másnak van láttad
hogy te is megkapjad, vártad
azt hitted, nem kell azt kiérdemelni
elég csak születni, elég csak lenni..
Húsz, harminc, vagy negyven év múlva
a gyereklét világából rég kihullva
lásd be most már, hogy nagyon-nagyon késő
s bár e felfedezés a szívedet tépő
ne hidd hogy minden eddigi hiába
ne bánd, hogy így születtél erre a világra
tudod, hogy kell másoknak oly sokat adni
mert tudod, hogy milyen azt mind meg NEM kapni… |
|
|
- október 28 2009 13:25:32
Kedves Gaboca!
...azt hiszem ezt már én is megírtam, ugyanezt csak nem ugyanezekkel a szavakkal...csak az érzés fedi egymást...ezért tudlak mélységesen megérteni és átérezni....
...tudod, majd ha a kesergés, a szeretet és elfogadás iránti sóvárgás csitul...marad erő a megbocsájtásra...a felmentésre is....hogy fölé tudjunk emelkedni ezeknek az érzéseknek....mert amit ezzel kapunk- bár nem mérhető ahhoz,hogy mit veszítünk,- mégis egy óriási plusz adalék az élethez, ha azt bölcsen magunkban a megfelelő helyre tesszük....és időnként a neheztelés szemüvegét felcseréljük a megértés szemüvegére....- látom, érzem te is ezt gyakorlod...
Remek vers!
Szeretettel 
szí. |
- október 29 2009 07:19:12
Kedves Szí,
köszönöm a véleményed és a dicséretet-hosszan lehetne beszélni róla, hogy mit lehet ezzel az érzéssel kezdeni, lehet bölcsnek lenni, megbocsátani - ezeken rég túl vagyok. Ez "már csak" a megdöbbenés, hogy ez még mindig így munkál egy rég felnőttben, hogy ha veszi a bátorságot, és szembenéz minden álarc nélkül magával. akkor legbelül még mindig ezt találja...
Üdv.:
Gabóca |
- október 29 2009 08:07:45
Mit is mondhatnék? Elkeseredettség szól belőled. Én is érzem sokszor hasonlóképp, de talán még van remény egy szebbre.. |
- november 13 2009 13:24:37
Kedves Scarlett!
Örülök, hogy ennyire tetszett a vers (és benne én), csak néhány gondolat: a bölcsességtől még igen messze vagyok (bár sokat fejlődtem már); sokat adni igyekszem, de olyan sokaknak és sokat kellene még;a világot megváltani tudom, nem én fogom-de valami nagyot még csak akarok alakítani (ha mást nem legalább kiadok egy verseskötetet vagy mesekönyvet felnőttek és/vagy gyerekek gyönyörűségére...)
Minden szépet és jót kívánok neked!
Gabóca |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
