Napkorong

Születtem, hogy megleljem a forrást,
Kerestem a teljesség otthonát,
Átölelt, mint Nap az égnek fodrát,
Követtem töretlen parázs-nyomát.

Magányom mi volt, csendes múlt idő,
-Magamra gondolok, oly régi mondás-,
Rólam sokat tudott, oly rejtező
Szavakat fonott, életem csokrát.

Volt egy-egy nap, mélyizzású szép nap,
Rejtek utamhoz szívér vezetett,
Magas fény mosott le régi fákat,
Lombjuk alól kibújva nyertem teret.

Gyümölcsöt adott e pár nap, érő
Kalászfüzért, terméséből magot,
Fénylő gyermekszemeket, igéző
Emléket, mi létükkel mondatott.

Elszakadva rögeszmés vágyamtól,
Úgy, mint ki tárgytól elidegenül,
Messze kerültem esztelen valómtól,
Mi mély énemmel már nem ízesül.

Ám létemből, mi érinthetetlen,
Amit se szó, se jel ki nem beszél,
Felvettem csendemet kifelémenetben,
Elértem hol az ész, s nem a vágy íze él.

Most csobogva hallgat, átjár mindenen,
Telíti napjaim lényembe ás,
Cseppje úgy hullik, mint szó a térben,
S gyűrűzik tovább, miként e tollvonás.

Hozzászólások

reitinger jolan - november 04 2009 19:37:02
Köszönöm, kedves Manon.
Joli

Taygeta - november 04 2009 21:10:40
Kedves Joli!
Nagyon szép képek...
"Mi mély énemmel már nem ízesül."
"
Cseppje úgy hullik, mint szó a térben,
S gyűrűzik tovább, miként e tollvonás"
Szeretettel Tay

sziszifusz - november 05 2009 02:04:46
Kedves Joli!

Sajnos csak most jutottam el hozzád, de már amikor beküldted, elolvastam.
Kifogyhatatlan vagy a témában!
Bármihez nyúlsz abból mindig érdekes, gondolatébresztő, szép vers születik.
Értem a csendedet! És szeretem is!

Barátsággal: szisz

reitinger jolan - november 05 2009 08:02:41
Köszönöm soraitokat.
Ez a pályázatra készült, de meggondoltam maga az elküldését illetően.

Joli

Mandra - november 05 2009 12:16:18
Gyönyörű ez a vers.

reitinger jolan - november 05 2009 17:27:30
Köszönöm, kedves Mandra
Joli

genezisz - november 06 2009 09:34:43
Szia!
Tényleg szép lett.

Bús-keserű-édes-megélt- mi vár még? -keresztmetszettel.
Mindig irigyeltelek egy kicsit